- Ön nemrég úgy nyilatkozott: nem valósult meg, az amit a Milosevics-rendszer bukásától vártak. Mi ennek az oka?

- Abban reménykedtünk, hogy ha megbukik a milosevicsi rendszer, akkor nagyon erőteljes nyitás, gyors európai közeledés, gazdasági fellendülés következik be. A Djindjics-kormány idején meg is indult egy erőteljes változássorozat, amely azonban a miniszterelnök meggyilkolása után megfeneklett. Nincs változás azokban az ügyekben, amelyek nekünk, vajdasági magyaroknak a legfontosabbak lennének: nem halad előre a decentralizáció, nem erősödik az önkormányzatiság, nincs előrelépés a vagyon-visszaszármaztatás ügyében.

- A VMSZ, ha nem is tagja a szerb kormánynak, szavazataival támogatja a hatalmon lévő koalíciót. Ebből a szempontból mit jelent ez a felismerés?

- Kényes helyzetbe kerültünk, mert amiben a kormányalakítás előtt Borisz Tadiccsal megállapodtunk, abból az elmúlt egy évben nem valósult meg szinte semmi. Ha nem lesz változás a közös vállalásaink teljesítésében - amire ebben a pillanatban nem sok esélyt látok -, akkor nekünk ki kell hátrálnunk ebből a parlamenti többségből.

- Ön az utóbbi időben többször találkozott Balázs Péter külügyminiszterrel és Bajnai Gordon miniszterelnökkel. Miről tárgyaltak?

- Úgy ítéljük meg, hogy a magyar-szerb viszonyban félfordulatra van szükség, és a vajdasági magyar érdekeknek sokkal erősebb prioritást kell kapniuk. Arra kértem őket, hogy a Szerbiát illető magyar támogatást a vajdasági magyar kisebbség számára fontos célok teljesüléséhez kössék.

- Tartományi privatizációs miniszterként sokat dolgozott a magyar tőke erőteljesebb szerbiai szerepvállalása érdekében. Miért nem lett ez a folyamat sikeresebb?

- Zoran Djindjics meggyilkolását követően hihetetlen mértékben leromlott újra az ország nemzetközi megítélése. Amit mi a magyar gazdaság külföldi teljesítőképességéről gondoltunk, messze a reális lehetőségek fölött volt. A magyar kormányzat részéről - ellentétben például Szlovénia kormányával - sohasem volt erőteljes biztatás, kockázatátvállalási készség. Négy-öt éven át úgyszólván semmiféle gazdasági támogatás nem érkezett az anyaországból. Ez nem csupán gazdasági kérdés, hanem nagyon erősen érinti a kisebbségi identitásunkat is. Az itteni privatizációban alig alakult ki tulajdonos magyar polgárság - az embereink többsége kiszolgáltatott munkavállaló egy munkanélküliségtől sújtott országban. Ez a hétköznapokban azzal jár, hogy minden módon igyekeznek megfelelni a szerb munkaadó, vagy kollégáik feltételezett elvárásainak. Szerb iskolába íratják a gyereküket, szerb lapokat olvasnak, egymás közt sem mernek magyarul beszélni, nehogy ez gondot jelentsen.

- Az anyaországban újra előkerült a kettős állampolgárság ügye. Mi a véleménye erről?

- Mi ragaszkodunk a magyar állampolgársághoz. Személy szerint én irtózom attól, hogy az anyaországi belpolitika szempontjából fontos pillanatokban fölmelegítik ezt a kérdést, és úgy tesznek, mintha volna lehetőség a megoldására. Mivel ehhez kétharmados többség kellene, jelenleg nem látok lehetőséget egy ilyen törvény elfogadására. Ha megváltozik a parlament összetétele, akkor majd látni fogjuk, hogyan viselkednek a kettős állampolgárság kérdésében azok, akik jelen pillanatban a szószólóiként lépnek fel.

Pásztor István