Milyen huszadik századi módszer! - mondhatná egy blogger arra: az amerikai kormány "Irán-felelőse" nemhogy nem az interneten, de még csak nem is sajtótájékoztatón vázolja fel elképzeléseit Teherán megközelítésére. Dennis Ross, aki a Clinton-, illetve az első Bush-elnökség idején az izraeli-palesztin békefolyamaton fáradozott, ugyanis a könyvesboltba küld le bennünket. Társszerzőként jegyzett, nyomdameleg munkájában ("Mítoszok, illúziók és béke"), amelynek megjelenését a közel-keleti országban tartott elnökválasztásra időzítették, Ross közvetlen, de titkos csatornát javasol a tárgyalásokra Irán vezetőivel, a nyilvánosság elé való kilépés fázisa előtt. Így lehet szerinte "alapos megbeszéléseket folytatni annak megítélésére, fel tudunk-e építeni egy közös programot".

A vezető diplomata "hibrid megközelítést" tart célszerűnek: egyfelől az egyeztetéseket, másfelől a folyamatos nyomásgyakorlást, a szankciók kíméletlen érvényesítését. A diplomáciának adott esély - véli Ross - a világ előtt is nagyobb legitimitást ad a katonai beavatkozásnak, ha mégis erre lenne szükség. Akárhogyan is: időjáték folyik, Barack Obama elnök az év végéig vár eredményt a tárgyalásoktól.

De hogyan látják Amerikát Iránban? Ugyancsak az elnökválasztásra időzített elemzésében Mohszen M. Milani, az egyik legtekintélyesebb Irán-szakértő, a Dél-floridai Egyetem tanszékvezetője úgy véli: noha a közel-keleti ország külpolitikáját gyakran bombasztikusan vázolják fel, valójában racionális stratégiáról van szó az Iszlám Köztársaság túlélésének biztosítására. Ezt nem "őrült mullahok", hanem "számító ajatollahok" formálják, és fő eleme a létüket veszélyeztetőként észlelt amerikai fenyegetés kivédése. Teherán ezen értelmezés szerint válaszadó képességeit fejleszti, igyekszik csökkenteni az USA befolyását a térségben, megakadályozandó, hogy egy, a teokratikus állam megdöntését célzó koalíció élére állhasson.

Milani az igen befolyásos amerikai agytröszt, a Külkapcsolatok Tanácsa honlapjának adott interjújában világossá teszi azt is: az iráni elnök a "legfőbb (vallási) vezető" után csak az ország második számú irányítója, így egyedül semmiképpen sem dönthet az ország atomprogramjának irányáról. Sőt, nem utasíthatja a hadsereget, a biztonsági erőket sem, nem ő állít az élükre parancsnokokat. Másfelől viszont a szakértő élesen vitatja a voksolást bagatellizáló érveket . - Jelenleg az elnökválasztás az egyetlen módja a politika befolyásolásának - állítja Milani.

Muszavi felesége Ahmadinezsad igazi ellenfele

Mir Hoszein Muszavi nem egyedül, hanem felesége, Zahra Rahnavard társaságában ment szavazni tegnap. A 64 éves politológus, író, szobrász oroszlánrészt vállalt férje kampányában. Aktivizálta a nőszavazókat, akiknek voksai sokat jelenthetnek Muszavinak a végső elszámolásnál. Mahmud Ahmadinezsad elnök komoly személyes támadást indított a konzervatívok szemében túlságosan is sokat szereplő, szókimondó asszony ellen. Muszavival folytatott tévévitájában az elnök azzal vádolta Zahrát, nem is járhatott volna egyetemre, mert sosem tette le a szükséges felvételi vizsgát, csak a korrupt politikai elitnek köszönheti diplomáját. Zahra másnap 90 perces sajtótájékoztatón tagadta Ahmadinezsad állításait, sőt azt követelte az elnöktől, kérjen bocsánatot, különben bepereli. Zahra figyelmeztetett: az elnökéhez hasonló demagógiának az a célja, hogy becsmérelje a nőket. 1979 óta egyébként Zahra volt az első nő, aki iráni egyetemet vezethetett, de mikor meghívta Sirin Ebadi Nobel-díjas jogászt 2006-ban, Ahmadinezsad kormánya elmozdította a nők által látogatott Al-Zahra Egyetem éléről. A nyugati sajtó szereti iráni Michelle Obamának nevezni, de ezt ő visszautasítja. "Zahra Rahnavard vagyok, Mohamed próféta lányának a követője, akit ugyanígy hívtak" - mondta. A kampány során azt ígérte, férje elnökként, az iszlám köztársaság történetében először női minisztert is ki fog nevezni. (Z. E.)