Rekordrészvétel az iráni elnökválasztáson
A szavazásra jogosult irániak (46,7 millió fő) reggel nyolc és este hat óra között adhatták le a voksukat a 45 713 szavazókörben. Ám a nagyarányú érdeklődés miatt négy órával meghosszabbították a szavazást. Tegnap a két fő rivális, Mahmud Ahmadinezsad elnök és a reformpárti Mir Hoszein Muszavi tábora is azt hangoztatta, ők nyertek, méghozzá abszolút többséggel. Ahhoz, hogy az első körben eredményt lehessen hirdetni, a jelöltek egyikének a voksok több mint 50 százalékát kell megszereznie. A második forduló egy hét múlva (június 19-én) lehet.
A választás zavartalanul folyt. Igaz, a vezetés igyekezett is elejét venni a zavarkeltésnek. A szavazóhelyiségek bejáratánál minimum egy, gépfegyveres katona állt. A kampánycsendet többé-kevésbé sikerült biztosítani. Muszavi támogatóit azonban zöld karszalagjukról, pólójukról vagy fejkendőjükről könnyen ki lehetett szúrni. Muszavi tábora egyébként arra figyelmeztetett, az elnök megpróbálhatja elcsalni a választást. Zavar állt be a mobilhálózatban is.
A pénteki nyugalommal ellentétben igazi élet volt tegnap az iráni fővárosban. A majd 35 fokos melegben kígyózó sorok álltak a szavazóhelyiségek előtt. Aztán persze mindenki kérdezgette a másikat, volt-e szavazni, s ha nem, akkor javasolták, még gyorsan tegye meg. Szinte kötelező feladattá vált a voksolás. S míg egyesek vallási kötelezettségként állítják be, addig mások a szükségre hivatkoznak, mégpedig arra, hogy "le kell váltani Ahmadinezsadot!"
Teherán leghosszabb (közel húsz kilométeres) utcáján, a Váli Ászr sugárúton, amely a déli szegénynegyedekből fut fel az északi módosabb kerületekig, sokféle választ lehetett hallani a voksolást illetően. Délen kétségkívül sokan voksoltak Ahmadinezsadra, mert mint mondják, "ő valóban a nép és az elesettek barátja", illetve mert az "ő határozottságára van szükség, hogy az ország regionális pozícióját elismerjék". Sokan úgy vélik, fontos eredményeket értek el például a nukleáris energia ügyében. A konzervatív értékekkel szimpatizálók közül azonban vannak olyanok is, akik Mohszen Rezai tábornokot választották, mert őt "jó kormányosnak" tartják, ugyanakkor pedig elég rugalmasnak is, hogy az ország előtt álló problémákat kezelje, s közben a forradalmi értékeket is képviselje.
A legtöbben feltehetően mégis az építész és festő Muszavira szavaztak. Döntésüket sokan azzal indokolják, hogy az egykori miniszterelnökben erőt és szakértelmet látnak a gazdasági problémák kezelésére. Mások a külpolitikájával szimpatizálnak, nevezetesen, hogy Iránnak baráti kapcsolatot kell ápolnia a világ minden országával. Egy hölgy például azt hangsúlyozta: "Iránnak nem arra van szüksége, hogy Venezuelával és Tanzániával barátkozzon, hanem hogy Európával fűzze szorosabbra a kapcsolatait". A többség pedig egyszerűen azért adta voksát Muszavira, mert változást, s szabadságot szeretne, ahogy mondják: "Muszavi egyenlő szabadság!" A negyedik jelöltre, Mehdi Karrubira leginkább a szabadságjogok terén kifejtett kritikájáért szavaztak.
Barack Obama amerikai elnök "izgalmasnak" nevezte a szavazást.
A verseny azonban Ahmadinezsad és Muszavi között dől el. A kérdés az, a másik két jelöltre leadott voksok kinek kedveznek majd egy esetleges fordulóban?
