Nem működik a Kaukázusban az "oszd meg és uralkodj"
A Csecsenföldön 1999-ben megkezdett második háború - felszámolandó a területnek gyakorlatilag függetlenséget biztosító első csecsen háború következményeit - formálisan ugyan elérte a kitűzött célt: az 1,2 milliós köztársaság már nem kíván kiválni Oroszországból, az ellenállók befolyásos vezetőit az évek során likvidálták, kezdve a néhai orosz elnök, Borisz Jelcin idején még tárgyalópartnernek tekintett Aszlan Maszhadovtól a radikális iszlám állam megvalósítását célul kitűző Samil Baszajeven át az őt az ellenállók élén követő Doku Umarovig. (Utóbbi napokban felröppent halálhírét hivatalosan még nem erősítették meg.)
A gyakorlatban azonban Csecsenföld továbbra is fejfájást jelent Moszkvának: egyrészt, mert a terroristaellenes harc jegyében továbbra is folynak a szövetségi erők felszámoló akciói az ezerfősre becsült fegyveres csoportokkal szemben - a tíz éve érvényben lévő terrorelhárító rendszer áprilisi hivatalos megszüntetése is felemás módon sikerült -, másrészt, mert az orosz vezetés szövetségesének tekintett Ramzan Kadirov csecsenföldi teljhatalma hosszabb távon önmagában is kockázatot jelent Moszkvának.
Kétségtelen, hogy a Kadirov-klán - amely a második csecsen háború alatt állt át az orosz erők oldalára Ramzan apja, a 2004-ben ünnepi dísztribünön pokolgépes merényletben életét vesztő Ahmad Kadirov vezetésével - lényegében megszerezte a hatalmat a 15 ezer négyzetkilométeres köztársaságban. A Csecsenföldet ma elnökként irányító Ramzan Kadirov azonban olyan teljhatalmat kapott a béke és Oroszország területi egységének biztosítása érdekében, amely később épp ezeket a célokat veszélyeztetheti: a Kadirovval szembekerült egykori harcosok feltűnő gyorsasággal veszítik életüket a térségben és azon kívül - Bécsben a Kadirovot emberrablással vádoló egykori testőrével végeztek ismeretlenek, márciusban Dubaiban ölték meg a szintén orosz oldalon állt Szulim Jamadajevet -, miközben a 33 éves politikus ambíciója egyre nő: hol rendteremtésre ajánlja fel erőit a keleti szomszéd, Dagesztán számára, hol a nyugati oldalon fekvő Ingusétiával való újraegyesítést javasolja, természetesen a saját vezetése alatt.
A két szomszédos köztársaság további bizonytalansági tényező a térségben. Ingusétia ma már a hivatalnokok és a szövetségi erők elleni merényletekben megelőzte Csecsenföldet. A héten az ingus legfelsőbb bíróság elnökhelyettesével Aza Gazgerejeva bírónővel végeztek ismeretlenek. Miközben a csecsenekkel etnikailag rokon ingus vezetés a csecsenföldi egyesítési javaslatokat csak ellenérzésekkel figyeli, a szomszédos Észak-Oszétiával a viszonya kölcsönösen ellenséges. (1992-ben fegyveres konfliktusa támadt a főként pravoszláv oszétokkal, ami orosz erők segítségével az ingusok számára területveszteséggel zárult le.) Ráadásul, ellentétben Csecsenfölddel, az ingus vezetésnek - a márciusban leváltott Murat Zjazikovnak és utódjának Junusz-Bek Jevkurovnak - a helyi ellenzéket is csak látványos konfliktusokkal, tüntetések erőszakos oszlatásával, növekvő számú letartóztatásokkal sikerül kordában tartania.
A két, etnikailag viszonylag egységes köztársaság mellett Moszkva nem könyvelhet el sikereket a nemzetiségileg megosztott Dagesztánban sem, ahol a múlt héten lőtték le a köztársaság belügyminiszterét, Aldigerej Mogamedtagirovot. (Az akciót pénteken magára vállalta egy magát vahhabitának mondó szervezet, Ibragim Gadzsidadajev vezetésével.) Az erőskezű vezetőként számon tartott Magomedtagirov a jelenlegi elnök, Muhu Alijev utódjaként is szóba jött. (2004 óta közvetlen választás helyett az orosz elnök ad kinevezést az elnöki és kormányzói posztokra.) Az elmúlt tíz évben az etnikai alapú bűnszervezetek által befolyásolt, hárommillió fős köztársaságban a kriminális csoportok mellett megjelent, és azokkal egybemosódott a vahhabita mozgalom. A radikális iszlám követőit a vezetés potenciális terroristának tekintette, az ellenakciókkal sokakat valóban a fegyveresek közé sodorva.
Mindeközben a vezetés biztosítását megnehezíti a tisztségek etnikai szempontok szerinti kiosztásának kényszere a 29 százalékban avarok, 16 százalékban darginok, 13 százalékban lezginek és további harminc nemzetiség által lakott köztársaságban. A rendőrök, hivatalnokok, vallási vezetők elleni merényletek gyakorisága egyre nő a köztársaságban. (Május végén lelőtték a vahhabiták által nem elég radikálisnak tartott muftihelyettest, Ahmad Tagajevet is.)
A múlt héten az orosz elnök, Dmitrij Medvegyev is Mahacskalába látogatott, ahol vezetésével az orosz nemzetbiztonsági tanács tartotta ülését. A kihelyezett megbeszélés azonban inkább csak azt igazolta, hogy az elmúlt tíz év alatt az "oszd meg és uralkodj" elvnek Moszkva csupán az első felét tudta megvalósítani Észak-Kaukázusban.
