Az elnök csak második Iránban
A választási küzdelem során a jelöltek továbbra sem kérdőjelezhetik meg az iszlám köztársaság alapítójának, Khomeini imámnak az elveit, valójában azonban szinte minden kérdés kampánytémává emelkedhet: Mir Hoszein Muszavi az iszlám erkölcsösség felügyeletével foglalkozó fegyveres csoportok kritizálásával a szabadságjogok kérdését emeli a középpontba; a reformpárti Mehdi Karubi szinte egyedüliként bírálja Ahmadinezsad elnök holokauszttal kapcsolatos kijelentéseit; a Forradalmi Gárda egykori főparancsnoka, Mohszen Rezai pedig a Washingtonnal való kapcsolatok rendezésére fogalmaz meg konkrét tervezetet.
Sokan úgy vélekednek, hogy a kormányzati gépezet Ahmadinezsad újraválasztását fogja támogatni. A főbb napilapok, az összes televíziós csatorna állami kézben van. A választási kampányban azonban a kezdeti visszásságokat (pl. a közlekedési dugóra hivatkozva elutasított rendezvényeket, vagy az internetes oldalak blokkolását) leszámítva közel azonos esélyekkel bírnak a jelöltek, s az iszlám köztársaság történetében először élő televíziós vitát is rendeztek az elnökjelöltek között.
De vajon számít-e valamit, hogy ki lesz az ország következő elnöke? Az iszlám köztársaság hatalmi felépítményében ugyanis az elnök csak másodhegedűs a legfőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah mellett. S noha az elnök jogkörei igencsak korlátozottak, alkotmányos felhatalmazásainak, politikai szerepének, a közvetlen választás intézményének köszönhetően mégis komoly befolyással és legitimációval rendelkezik.
Az új iráni elnöknek nem lesz akkora befolyása, hogy változtasson az iszlám köztársaság rendszerén, mint ahogyan az ország nemzetközi kapcsolatait sem fogja tudni jelentősen módosítani. Az új hangnem azonban sokat számíthat.
Teherán, 2009. június
Meszbah-Jazdi nagyajatollah, Mahmud Ahmadinezsad pártfogója vallási rendeletben szólított fel az elnökválasztási eredmény módosítására, amennyiben a forradalmi rendszer számára nem megfelelő eredmény születik a pénteki voksoláson. A keményvonalas nagyajatollah a Koránból vett idézettel igyekezett alátámasztani érvelését: lehetséges a politikába való beavatkozás, ha az a vallással szemben lép fel. A források szerint kezdetét is vette a "csalási folyamat" előkészítése. A közel 46 millió voksolásra jogosult iráni polgárnak majd hatmillióval (egyes híresztelések szerint 12 millióval) több szavazólapot nyomtattak ki.