Az ország regnáló elnöke, Mahmud Ahmadinezsad egyre inkább kezdi elveszíteni eddigi előnyét pragmatikus riválisával, Mir Hosszein Muszavi, egykori miniszterelnökkel szemben. A felmérések szerint Muszavi vezet az elnökválasztási versenyben: országos szinten (38-34 százalék) és Teheránban (47-43 százalék) egyaránt négy-négy százalékkal, bár a közvélemény-kutatásokat fenntartásokkal kell kezelni.

Mindazonáltal az, hogy Muszavi egyre nagyobb kihívást jelent Ahmadinezsadnak, s hogy a másik két jelölt (a reformer Mehdi Karrubi és a konzervatív Mohszen Rezai) is népszerűség-növekedést könyvelhetett el, azt jelzi, hogy komoly politikai vita bontakozott ki az iszlám köztársaságban a kampány során a gazdaság teljesítményét, a szabadságjogok érvényesülését, és az Egyesült Államokkal való kapcsolatot illetően. A kiélezett verseny miatt feltehetően második fordulóban dől el, ki lesz a tizedik köztársasági elnök.

A politikai disputa az utcán is megjelenik. Színes és aktív kampány zajlik. Szinte minden autóra, s motorra jut egy plakát, szimpátiától függően. Az elnöki programokat CD-n is hozzáférhetővé teszik, s osztogatják a polgároknak. S míg Muszavi hívei zöld karszalaggal, vagy tetőtől talpig a zöldbe öltözve fejezik ki pártállásukat, addig Ahmadinezsad támogatói az iráni trikolort viselik magukon. Erre válaszul született a mondóka: "Muszavi, Muszavi, te vagy a mi zászlónk!"

A támogatók mindkét oldalon szép számban képviseltetik magukat. Újabban a Muszavi-hívek is nagy számban jelennek meg a teheráni utcákon. A város különböző pontjain megállítják az életet, s nem csupán forgalmi káoszt okoznak, hanem teljes őrületet. Mindez éjszakába nyúlóan folytatódik.

Június 12-én negyvenmillió iráni szavazhat az elnökválasztáson. Most először fordulhat elő, hogy nem választják újra az elnököt, ugyanis lehet, hogy Mahmud Ahmadinezsad provokatív politikáját megelégelik a perzsák.

Az elmúlt évek politikai apátiáját követően, most úgy tűnik, komolyan megjött az irániak voksolási kedve. Egyesek szavazatukkal az ország elhibázott irányításából fakadó elégedetlenségüknek kívánnak hangot adni, mások a négy évvel ezelőtti bojkott sikertelenségére hivatkoznak, s mondják, nem szabad még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát, s a szavazástól távol maradva a radikálisok győzelmét biztosítani. A legtöbben azonban csak egyszerűen megelégelték Ahmadinezsad négyéves elnökségét, amely a hazai és a nemzetközi téren egyaránt komoly károkat okozott - fogalmaznak többen is.

Na és arról sem feledkezhetünk meg, milyen hatása van az iráni polgárokra a tavalyi amerikai elnökválasztás, különösen Barack Obama személye. (Életrajzi és egyéb könyvei kaphatók, perzsául.) A tavaly novemberi voksolás sokaknak jelent inspirációt Iránban, így nem véletlen, hogy a "változás" lett az Ahmadinezsaddal szemben állók központi szlogenje. De az elnök is az amerikai kampányból vette a központi mondandóját: "Együtt képesek vagyunk rá, meg tudjuk csinálni..."

Persze az iráni elnökválasztás eredménye a rendszer sajátosságai miatt nem lesz olyan elsöprő hatású, mint amilyen a tavalyi oksolás volt az Egyesült Államokban, de kijelenthetjük, hogy benne van a "változás szele" a levegőben.

Teherán, 2009. június

Egy Ahmadinezsad-szavazó