Másodszor is vállalná az Európai Bizottság elnöki tisztét a néppárti José Manuel Barroso, aki kedden fogadta el az unió cseh elnökségének - az új kormányfő, Jan Fischer által közvetített - felkérését. Eddig is nyílt titok volt Brüsszelben, hogy a portugál politikusnak ez a leghőbb vágya, de ügyesen igyekezett leplezni törekvését az európai parlamenti választások előtt. Ám a konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt jól jött ki a megméretésből (sokkal jobban, mint a szocialista tábor), és így minden esély megvan rá, hogy az ellenjelölt nélküli Barroso megszerzi az állam- és kormányfők támogatását a jövő heti EU-csúcson. Utána valószínűleg az új parlamentét is, bár ott várhatók erőfeszítések a portugál rohamának feltartóztatására.

A jobboldalon már nagyon sokan elkötelezték magukat Barroso mellett, és baloldalról is jöttek támogató szavazatok. Például a most nagyon meggyengült brit Gordon Brown, a kis vereséget szenvedő spanyol José Luis Rodríguez Zapatero és a súlyos veszteségeket elkönyvelő Bajnai Gordon is kiállt a portugál mellett. Ráadásul Jan Fischer kedden arra hivatkozott, hogy igyekezett egyeztetni a kormányokkal, és Brüsszelbe már úgy érkezett, hogy Angela Merkel áldását adta a bejelentésre.

Bár az EU fővárosában politikai elemzők mind nyíltabban bírálják a bizottsági elnöki jelölés nem éppen demokratikus jellegét, a színfalak mögött zajló folyamatát, de minthogy jobbat eddig nem találtak ki, ez most is így lesz. Ha az állam- és kormányfők a jövő héten megnevezik Barrosot, akkor az ő neve kerül csupán a képviselők elé, akik egyetérthetnek, vagy elvethetik az ötletet.

A kormánya átszervezését és új európai kezdeményezéseket ígérő, csütörtökön már Merkellel egyeztető Nicolas Sarkozy francia elnök szintén nem emelt szót Barroso ellen. Ám lelkes hátba veregetésről sem volt szó az utóbbi hónapokban, amikor - különösen a múlt félévi francia elnökség alatt - többször is megütközött a párizsi álláspont a bizottságival. A franciák azon az állásponton vannak, hogy érdemes lenne megvárni az ír népszavazás eredményét. Érdekes, hogy Joseph Daul, a Néppárt francia frakcióvezetője viszont azt nyilatkozta, hogy nem kellene halogatni a jelölését. A jövő heti brüsszeli csúcson érdekes viták várhatók az átrendeződött erőviszonyok következtében Barroso személyéről is.

Az új parlament sem ódzkodik a vitától, hiszen sokan úgy vélik, azért járultak ilyen kevesen az urnákhoz, mert az európai törvényhozásban nincsenek igazi ideológiai összecsapások. Lehet, hogy most lesznek. A megerősödött, 5,5 százalékról hétre, legalább ötven főre bővülő zöld frakció a 736 fős parlamentben most azt sürgeti, hogy a 22-25 százalékon álló szocialisták 160-180 fővel (a bizonytalanságot az olasz Demokrata Párt csatlakozásának késlekedése okozza) és a tíz százalék feletti liberálisok 80 képviselővel fogjanak össze a 36 százalékos, nagyjából 260 fős Európai Néppárttal szemben, és akadályozzák meg Barroso jelölését. Egyelőre nem ismert a többi, kisebb frakció és az újonnan létrehozandó konzervatív tömörülés véleménye, de ennél fontosabb, hogy a liberálisok inkább a Néppárttal szövetkeznének, mert vezérük, a brit Graham Watson szeretne az EP elnöke lenni. Cserébe Barrosoért.

Ám az elnöki posztért folyó vetélkedés is csak most kezdődik. Korábban már a Néppárt részéről elhangzott Jerzy Buzek volt lengyel kormányfő neve. A néppárti családban most nagy tömegben megjelenő olaszok Silvio Berlusconi sikerén felbuzdulva bedobták Mario Mauro EP-alelnök nevét. De a választások előtt még forgott a szocialista frakcióvezető, Martin Schulz neve is. A most zárult időszak első felében a szocialista Josep Borrell, a másodikban a néppárti Hans-Gert Pöttering elnökölt; a megelőző ciklusban a néppárti Nicole Fontaine és a liberális Pat Cox állt az intézmény élén. Így most is két nevet kellene találni.