A kampány finiséhez közeledve egyre több szó esik a külpolitikáról, a regnáló elnököt pedig mind a három jelölt élesen támadja elhibázott politikája és éles retorikája miatt. Mir Hosszein Muszavi, Mehdi Karrubi és Mohszen Rezai egyaránt a külvilággal való megegyezést szorgalmazza. A változás jelszavával kampányoló reformista Karrubi a világ valamennyi országával (kivéve Izrael) felvenné a kapcsolatot, Muszavi pedig az amerikai-iráni kapcsolatok normalizálásának szükségességéről beszél. De még Rezai extábornok, a Forradalmi Gárda Csapatok egykori parancsnoka is keményen fogalmaz: "Ahmadinezsad le fogja taszítani az országot a szikláról, ha folytatja a meggondolatlan politizálást".

Mindez egyértelműen azt mutatja, hogy Ahmadinezsad kemény külpolitikai kijelentései és cselekvése nemcsak Nyugaton ütötték ki a biztosítékot, hanem odahaza is, ahol sokan meggondolatlan provokációnak tekintik az elnöki nyilatkozatokat, amelyek károkat okoztak az országnak. Éppen ezért a jövőben valamiféle mérséklődést szorgalmaznak a felső vezetésben. Ahogyan fogalmaznak: "Iránnak profitálnia kellene a nemzetközi kapcsolatokból, s nem elkótyavetyélni az azokban rejlő lehetőségeket!"

Nem kevés iráni gondolja azonban, hogy Ahmadinezsad olyan politikus, aki nem alkudott meg a Nyugattal, és kellőképpen határozottan képviselte a nemzeti érdekeket és az iszlám értékeket. Elnökségének négy éve alatt pedig Irán regionális nagyhatalommá avanzsált.

Az iszlám köztársaság hatalmi felépítményében a külpolitikai kérdésekben a végső döntést a legfőbb vezető hozza meg, s miként Ali Hamenei ajatollah Barack Obama Kairóban elhangzott beszédét követően ismét egyértelművé tette: Teherán nem készül jelentősebb változtatásra külpolitikájában (a nukleáris fejlesztések kérdését illetően például valamenynyi jelölt egyetért: folytatni kívánják a munkálatokat). Az esetleges csúcsszintű személycserének köszönhetően azonban mérséklődhet a hangnem.

Teherán, 2009. június

Az államfő híveinek kampánygyűlése Teheránban