Az alapkonfliktusok, alapkérdések változatlanok: arab-izraeli viszály, autoriter rendszerek kontra demokratikus mozgalmak, emberi jogok, és egy ellenséges térség, mely nem segíti Obamát Afganisztánban, vagy Irakban. Az arabok, sőt azt mondjatjuk, hogy a muzulmánok szemében mindenért Washingtont lehet hibáztatni. Azonban Obamától alapvetően nem szép szavakat várnak, hanem minőségi változást az Egyesült Államok külpolitikájában. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Nagyobb amerikai nyomást Izraelre. Kérdés, meg tud-e felelni ennek az amerikai elnök? "Obamának dicséretként kéne felfognia, hogy az arabok az izraeli-palesztin megbékélést kérik rajta számon, hiszen ez azt jelenti, hogy a történelemben először bíznak egy amerikai elnökben. Ez hatalmas fordulat" - írja Abdul Rahman al-Rashed a szaúdi Asharq Al-Awsat hasábjain.

Az amerikai elnök a napokban azt mondta, eljött az ideje, hogy az Egyesült Államok őszintén beszéljen Izraellel. Ez biztos nem jelent jót Izrael új jobboldali kormányának. Benjamin Netanjahu kormányfőt már most megviseli, hogy Obama komolyan követeli az összes Ciszjordániában lévő zsidó telep építésének leállítását, amelyre korábban egyébként Izrael kötelezettséget vállalt. A telepek épülése a legneuralgikusabb pontja az izraeli-palesztin viszálynak, és Obama feltehetően már most lehetetlen fába vágta a fejszéjét. A The New York Times szerint ugyanis a telepek épülése az elmúlt időben időnként lelassult a nemzetközi nyomás miatt, de sosem állt le. Az amerikai lap szerint évente 1500-2000 új lakóegység épül Ciszjordániában, és a már meglévő 58 800 lakóegységen túl az izraeli védelmi minisztérium további 46 500-et hagyott jóvá. Obama állítólag négy-hat hetet adna az izraeli kormánynak, hogy kidolgozza új telepespolitikáját. Nem véletlen, hogy Izraelben a lakosságnak csupán 31 százaléka gondolja úgy, Obama Izrael-párti.

Barack Obama nem véletlenül tartja Kairóban beszédét. A Bush-korszak alatt megromlott Egyiptom és a Közel-Kelet demokratizálását zászlajára tűző Washington viszonya. Obama belátta: céljai elérése érdekében legalább rövid távon érdemes újra megbarátkozni Hoszni Mubarak elnök elnyomó rendszerével. Ez ugyanakkor elidegenítheti az arab demokratákat, és megerősítheti az iszlamista ellenzéket szerte a régióban. Újabb feloldhatatlan dilemma.

A régi szövetségek megerősítése kulcsfontosságú a "perzsa fenyegetéssel", azaz Iránnal szemben. Az Iránnal esetleg folytatandó párbeszédhez Obamának erős muzulmán/arab háttértámogatásra lesz szüksége. Ahogy Afganisztánban, és általában a szélsőségek elleni harcban is. A párbeszéd a térségben eddig kifizetődő volt: a Szaúd-Arábia és Szíria közti ellenséges viszony enyhülésének tulajdonítják, hogy az elmúlt hónapokban nyugalom volt a választásokra készülődő Libanonban.