Származás

Több amerikai űrlapon kellett már bejelölnöm, hogy melyik "fajhoz" tartozom. Hajlanék rá, hogy az "Egyéb" kategóriát ikszeljem be, és beírjam: az emberihez - csak félek, nem értenék. Amerikában most az alkotmánybíróságként is működő legfelső bíróság új tagjelöltjének életpályája nyomán folyik a "származásvita". Ezúttal nem "Obama-hatásról" van szó, a kilencfős testületnek már 1967 óta van afroamerikai tagja. Az új jelölt, Sonia Sotomayor az első spanyol ajkú főbíró lenne, és csupán a harmadik nő.

Az Egyesült Államokban kívánatosnak tartják, hogy egy ilyen fórum tükre legyen a társadalom egészének. Antiliberális oldalról támadják Sotomayort, "fordított rasszistaként", "csuklya nélküli Ku Klux Klan-tagként", aki túlságosan is elkötelezett etnikai harcosként száguldott fel a bírói pálya grádicsain. A The Washington Post kekeckedő cikkben írja: "Mindenki a legfelső bíróság sokszínűsítéséről beszél. Talán eljött az ideje egy fehér, angolszász protestánsnak is." Ilyen jelöltet 19 éve nem terjesztettek be (Bush sem), a mostani várható kinevezéssel pedig a két zsidó bíró mellett már a hatodik katolikus öltheti majd magára a talárt.

Amerika történelme során főleg integrált, nem pedig asszimilált. Az egyének valamely etnikai vagy vallási csoporthoz való tartozása a társadalom egyik alapja. Sokan és joggal gondolják itt úgy, hogy származásuk és vallásuk az identitásuk fontos része, megemlítése hozzáad önnön értékükhöz, valamint a "közöshöz" is: a szivárvány színei kiadják a szivárványt. A magyar történelem nem így alakult. Otthon sokan és joggal gondolják úgy, hogy a származás indokolatlan feszegetése elvesz tőlük is, a közösből is, és nem előre, hanem hátrafelé - ráadásul egy sötét múltba - mutat. Amerikában értik Szabó István filmjét, A napfény ízét (Sunshine), de tudják, a Sonnenschein/Sors-történet nagyon nem az ő történetük.

Lapunk internetes kiadása így ismertette a múlt pénteki ítéletet: "A lehető legsúlyosabb büntetést szabta ki tegnap ... a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az olaszliszkai gyilkosság nyolc vádlottjára. A másodrendű vádlottat, idősebb H. Dezsőt társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte... Az ügy négy további felnőtt korú - első-, harmad-, hatod- és hetedrendű - vádlottjára 15-15 év letöltendő fegyházbüntetést, a két fiatalkorúra... pedig fiatalkorúak börtönében letöltendő 10 év szabadságvesztést szabott ki..."

A szombati The New York Times - az AFP tudósítására építve - pedig így: "Életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek pénteken egy roma férfit egy tanár meggyilkolásáért, amely a cigányokként is ismert romák elleni támadáshullámhoz vezetett. A tanárt Borsod megye egy falujában támadták meg 2006-ban, miután autójával elütött egy tizenkét éves roma lányt. A lány családja (erre) agyonverte, ami a romákkal szembeni ellenségeskedés hullámát váltotta ki, köztük legalább hét gyilkosságot. A bíróság öt további személyt, köztük a férfi feleségét, 15-15 évre ítélt... Két fiatalkorút 10-10 évre fiatalkorúak börtönébe küldött..."

Washingtonban, a Zsidó Közösségi Központban hónapokig látható volt Pat Hamou kiállítása: amerikai zsidó bűnözők portréi. A kritikusok áradoztak róla. Többször meggondoltam, de végül elvetettem, hogy ismertetésre ajánljam a kulturális szerkesztőnknek.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.