Senki sem Európáról szavaz
Magyarországhoz hasonlóan például Spanyolországban is a gazdasági válság kezelése a fő kampánytéma: a kormányzó szocialisták még megpróbálnak olykor európai témákkal előrukkolni - ám az ellenzéki Néppárt folyamatosan azt dörgöli a szocialisták orra alá, hogy képtelenek hatékonyan csillapítani a gazdasági válságot és kihúzni az országot az egyre súlyosabb helyzetből.
De másutt sincs ez másképp: a csúfos vereség elé néző francia szocialisták legalább összekapták magukat, és a női belviszályt (Ségolene Royal volt elnökjelölt és Martine Aubry pártelnök) felfüggesztették egy időre, hogy együtt ostorozzák a cinikus gazdasági liberalizmust (vagyis Nicolas Sarkozyt). Németországban az eddig meglepő egyetértésben kormányzó kereszténydemokraták és szociáldemokraták esnek egymás torkának, amit mindenki bemelegítésnek tekint a szeptemberi általános választások előtt. Portugáliában a lakosság mindössze nyolc százaléka tudja, hogy mikor van a szavazás, és a kormányzó szocialisták leginkább azon keseregnek, hogy ellenzékieknek nagyobb a kampányköltségvetésük. Nem jobb a helyzet a frissen csatlakozott országokban sem. A korrupció és a kormány tehetetlensége a fő téma Bulgáriában, ahol amúgy a júliusi országos választásokra melegítenek a pártok.
- Az európai parlamenti választások sajnos a legtöbb országban amolyan második fordulót vagy visszavágót jelentenek az általános választások előtt vagy után - ismerte el lapunknak José Ignacio Torreblanca, az European Council on Foreign Relations (ECFR) madridi irodavezetője. Az összeurópai agytröszt kutatója szerint Spanyolországban az is egyszerűsíti a képletet, hogy az európai listát állító pártok mindegyike Európa-párti, nincs euroszkeptikus erő. Marad tehát a büntetőszavazás, vagyis a kormány teljesítményének értékelése. - A spanyol szavazók ma is a jobb- és a baloldali elkötelezettségük szerint szavaznak. Így van ez az európai választásokon is. Persze lehetne úgymond európai közegbe ágyazva azzal érvelni, hogy az egyik párt szociálisabb, a másik liberálisabb Európát szeretne, de ezek valójában csak hangsúlybeli különbségek. Akadna azért olyan téma, amely európai és nemzeti is egyben, de ehhez inkább nem nyúlnak. A Spanyolország lakosságát az utóbbi években ötmillióval növelő bevándorlás kérdéséről van szó, de itt a nagy pártok között egyetértés van arról, hogy jobb a témát nem bolygatni, mert félő, hogy ezzel életre hívnák a szélsőséges, idegenellenes erőket - véli Torreblanca. Hosszabb távon viszont számolhatnának a spanyol politikától (a baszk ETA kivételével) eddig távoltartott szélsőségesek megjelenésével.
Van-e egyáltalán értelme európai választásokat rendezni, ha szinte mindenütt csak a nemzeti, belpolitika kérdések dominálnak? - Ez sajnos jogos kérdés. Ezt a helyzetet azzal lehetne elkerülni, ha lenne egyrészt egységes európai néppárt, másrészt szociáldemokrata, liberális mozgalom vagy éppen euroszkeptikus mozgalom, amelyek nemzetek feletti listákat állítanának. És az sem ártana, ha közvetlenül választhatók lennének az Európai Bizottság tagjai, akkor lenne valódi tétje a szavazásnak.
Amíg ez a helyzet nem változik, maradnak a nemzeti pártok, belpolitikai kampánnyal, és az igen alacsony részvétel: ilyenkor tényleg csak az megy el szavazni, aki vagy nagyon ragaszkodik a pártjához, vagy nagyon meg akarja büntetni a kormányát.
