Declan Ganley ír születésű üzletember, Brüsszel ostora. Pár hónapja még úgy tűnt, ő lesz 2009-ben az európai parlamenti választások nagy meglepetése. Az ír ugyanis úgy döntött: kiterjeszti az unióra azt a Brüsszel-ellenes kampányát, amelylyel Írországban megtorpedózta a lisszaboni szerződést, az EU pótalkotmányát. Hogy mivel sikerült akkor az íreket a maga oldalára állítani, sokan elemezték. És csodálkoztak, miért fordultak a bőkezű unió ellen a kelta szigetlakók. Akik - ugyebár - frissen jött gazdagságukat, sikereiket egyes-egyedül az unió bőkezű támogatásainak köszönhették.

Ganley ma is azt állítja, hogy ő voltaképpen Európa-rajongó. Egyetlen célja az áttetsző, demokratikus unió megalkotása, s azért hozta létre szervezetét, a Libertast Írországban, hogy a lisszaboni szerződés helyett demokratikus és átlátható viszonyokat hozzon létre. Az más kérdés persze, hogy már az ír népszavazási kampányban is sokkal több szó esett az írek frissen szerzett jogait veszélyeztető bevándorlókról és a bürokrácia önkényéről, mint a szervezet reformjáról.

Ganley ír szülőktől Angliában született. Tizenhárom éves, amikor 1971-ben visszaköltöztek Írországba. A középiskola után egy londoni biztosítónál helyezkedett el, mint "tea-boy". (Nálunk kézbesítőnek mondanák.) A biztosítót azonban unta, s a kilencvenes évek elején már az akkori Vad-Keleten üzletelt. Alumíniummal és fával kereskedett Lettországban és Oroszországban. Megpróbálkozott bekapcsolódni az albániai privatizációkba is - de ez még neki sem sikerült. Cége itt csődbe ment. Nagy vagyont szerzett az alumíniumüzlettel, s mire az orosz oligarchák átvették a hazai terep teljes ellenőrzését, ő már a távközlési iparban tevékenykedett. Az előző évtized végén cége, a Rivada Networks belép az amerikai piacra, s ott a lehető legelőnyösebb megrendelővel, az USA fegyveres erőivel lép kapcsolatba. Olyan távközlési eszközöket szállít a hadseregnek, amelyek a legkomiszabb körülmények között, természeti katasztrófák nyomán is használhatók. A világsajtó szerint a Rivada 2005-ben bebizonyíthatta, hogy alkalmas szállító: a New Orleans-i hurrikán után a rendszerek gyorsan működni kezdtek.

A nagyvállalkozó amerikai feleségével és négy gyerekével egy nagyon konzervatív ír faluban telepedett le. "Hithű katolikus, elkötelezett antialkoholista, a tartalékos védelmi erő tagja. Sokak szerint írebb az íreknél" - írta róla a londoni Times, amely egykori tanítójára hivatkozva azt is megírta, hogy a kamasz Ganleynek komoly problémái voltak ősei hazájában angol kiejtése miatt, s mert nem ismerte a kortársai között népszerű ír futballt sem. Az angolos kiejtés azóta is hátrányosan kíséri a férfit.

Ganleyt legalább négy éve foglalkoztatja a gondolat, hogy valamilyen szerepet szerezzen az európai politikában. Interjúiban azt mondja, hogy egyszerűen felháborodott azon a módon, ahogy az alkotmányos szerződést összehozta a Valéry Giscard d'Estaign vezette testület. A felháborodása azután sem csökkent, hogy a francia és holland népszavazási kudarc után az EU-államok a lisszaboni szerződéssel akarták pótolni az alkotmányt. Kétszázezer euró saját pénzt fektetett a "nem"-be. Létrehozta a Libertast, s elhatározta, hogy az unió átalakításának eszméire páneurópai pártot alapít, és szervezetét beviszi az Európai Parlamentbe.

Az ír férfinak sikere volt. Valamelyest, földrajzilag elég behatárolt sikere. Legjobban az új tagállamokban fogadták: Lengyelországban és Csehországban, a balti államokban. Václav Klaus cseh elnök kétszer is fogadta őt. A lengyel államfő is többször hivatkozott rá, interjút készített vele a lengyel állami televízió. (Nem véletlenül, a tévé élén egy erősen EU-ellenes nacionalista figura áll, akit a liberális kormányzat képtelen leváltani. - A szerk.) Sőt, a Libertas május elsejei római gyűlésén felszólalt a Nobel-békedíjas Lech Walesa is. Állítólag százezer eurót kapott a fellépésért, ami nem biztos, hogy javít az egykori államfő, Szolidaritás-elnök hazai és nemzetközi megítélésén.)

Az ír üzletember nem adja fel. Mostanában több időt tölt a kampányával, mint az üzletével. De sokat tanult az Egyesült Államokban: átvette az Obama-kampány több elemét. Tévéhirdetéseiben a jövőt Obama felkelő napja helyett a horizont mögül emelkedő aranyszínű európai csillagok jelzik. "A népek visszaveszik maguknak Európát" - hirdeti, s olyan uniót ígér, ahol nemcsak az elnököt, de a kormányként működő bizottság tagjait, a biztosokat is választják.

A kampány keretében osztogatják uniószerte Ganley 156 oldalas interjúfolyamát, amelyben felvázolja elképzeléseit a jövő Európájáról. A szöveg értékelői azt mondják, hogy az ír ezek alapján inkább föderalistának, azaz az Egyesült Európa hívének látszik, nem pedig euroszkeptikusnak. Akik viszont körülveszik, a legkevésbé sem föderalisták. Sőt!

A politikussá lett üzletember eredetileg mind a huszonhét tagállamban indítani akarta pártja jelöltjeit a júniusi választáson. Azt ígérte, 600 jelöltjük lesz a 738 képviselői helyre, s biztosnak mondta, hogy legalább százan mandátumhoz is jutnak. Hogy végül hányan is lesznek, most nehéz lenne megmondani. Már csak azért is, mert a tagországok többségében a páneurópai párt nem tudott indulni - így a legnépesebb tagországban, Németországban sem. Szövetségre léptek egy meglehetősen Európa-ellenes konzervatív politikai alakulattal. De ahol a Libertas a maga nevében lép fel, ott is többnyire olyan nacionalista, konzervatív politikusokat indít, akik világképébe nem fér bele az Európai Unió. A lengyel tagpárt fő erői a konzervatív és a nacionalista jobboldal, illetve a populista parasztpárt levitézlettjei. A cseh listavezető egy olyan volt polgári képviselő, akit kizártak a pártjából. A francia Libertas listavezetője az a Philippe de Villiers nevű nacionalista, aki annak idején a lengyel vízvezeték-szerelővel ijesztgette a "régi" tagállamok polgárait. Nos, a jelek szerint ez a vonal maradt: a Libertas aktuális programja szerint megszüntetné a tagállamok közötti szabad munkavállalást. Ehelyett "kék kártyát" vezetne be, amellyel két évig lehetne külföldön dolgozni. Ganley és pártja egyik fő témának a választás előtt a török belépés megakadályozását tűzte ki. Nyolcvanmillió török munkavállaló ismerős víziójával rémisztgetik az uniós polgárokat.

A nemzetek fölötti párt helyett így egy nacionalistákból, euroszkeptikusokból álló gyülekezet lép fel a Libertas.eu jegyében. Az előrejelzések nem sok esélyt adnak neki, lehet, hogy Ganley sem szerez mandátumot északnyugat-írországi kerületében. Hazájában ugyanis erősen leapadt a korábbi indulat. A világválság ugyanis az íreket is ráébresztette, hogy gazdagságuk törékeny, s a nehéz időben szükségük lehet a brüsszeli bürokraták jóindulatára is. Másutt a Libertas jegyében fellépők helyi érdekű nacionalisták, néha kriptonácik. Ilyenek vannak mindenütt, hol többen, hol kevesebben. Ganley demokratikus Európa-víziója azonban őket alig érdekli.