Pánikra semmi ok, ez még nem 1933
Az Európai Uniónak ezek szerint nem sikerült közelebb vinnie az EU-t az állampolgárokhoz, a 2005-ös francia és holland, európai alkotmányt elbuktató népszavazások után - hiába fogadkoztak a politikusok. Pedig a következő parlamentnek komoly hatása lesz az európai bevándorlási rendelkezésre, a környezetvédelmi szabályozásra, a piacok felügyeletére is. A Guardian szerint már így is az európai jogszabályok háromnegyedének kialakításában vesz részt.
Hiába költött a parlament 18 millió eurót a választások népszerűsítésére, az alacsony választási részvétel újabb legitimációs válságot okozhat az unió intézményeinek. Ez nem újdonság, viszont aggasztó új elem, hogy az alacsony részvétel a gazdasági válsággal fűszerezve teret ad a szélsőséges pártok előretörésének, amit az is segít, hogy az általában belpolitikai csatározásokba fulladó, a választók szemében kvázi tét nélküli európai parlamenti választást a szavazók "tiltakozó voksok" leadására, pártok megbüntetésére használják.
Elemzők szerint jelenleg is 57 európai parlamenti képviselő politikája áll jobbra a konzervatív fősodortól, ami kétszer annyi, mint az 1999 és 2004 között szolgáló szélsőjobboldali képviselők száma. A brüsszeli híreket figyelő Euobserver portál szerint már a gazdasági válság elmélyülése előtt is számítani lehetett rá, hogy a 736 fős szuperparlamentben a szélsőjobboldali képviselők száma 60-ra, esetleg 70-re ugrik.
Az európai sajtókörképek többek között a Brit Nemzeti Párttal, és holokauszttagadó vezetőjével, Nick Griffinnel fenyegetnek, aki feltehetően be fog jutni az EP-be. Sokan tartanak a szélsőségesen iszlamofób Szabadság Párttól, és világítóan szőke vezetőjétől, Geert Wilderstől. (Aki viszont vehemensen támogatja Izraelt, így biztosan nem fog Griffin mellé ülni semmilyen frakcióban.) Csehországban a Nemzeti Párt tévéreklámja "a cigánykérdés végső megoldását" ígéri, nyilván nem véletlenül utalva a zsidók kiirtását kitűző "Endlösungra". Ausztriában a Heinz-Christian Strache vezette, a szavazatok húsz százalékára számító Szabadság Párt Törökország és Izrael EU-tagsága ellen kampányol. Természetesen Izrael nem uniós tagjelölt: a nemrég elhunyt Jörg Haider nevével fémjelzett párt csupán antiszemita felhangokkal próbál bejutni Strasbourgba. Ebbe az illusztris társaságba tartozik a Jobbik is, amelyet az európai sajtó szerint a félkatonai Magyar Gárda tesz igazán veszélyessé.
Graeme Atkinson, a szélsőségeket figyelő Searchlight magazin szerkesztője szerint az európai baloldali pártok is tehetnek a szélsőjobboldal megerősödéséről. Az utóbbi években a baloldaliak kétségbeesve próbálták magukat a politikai paletta közepére navigálni, miközben elvesztették hagyományos munkásrétegből származó szavazóikat, akik most kiábrándultan a szélsőségek felé fordulnak. Atkinson szerint az EU intézményeinek ugyanolyan hévvel kell megvédeniük a demokráciát, mint 2000-ben, mikor a Szabadság Párt nagyot nyert Ausztriában. "Most viszont senki sem figyel arra, mi történik például az új tagállamokban" - mondta nemrég az Euobservernek. Ugyanakkor az újságíró óva intett a pániktól. "Ez még nem 1933" - mondta.
Írországban nő az EU-reformszerződés támogatottsága, amelyet a lakosság tavaly még népszavazáson elutasított - derült ki az Irish Times című lap hétfői számában megjelent közvélemény-kutatásból. Jelenleg a választók 54 százaléka támogatja a lisszaboni szerződést, s mindössze 28 százalékuk ellenzi, hogy Írország ratifikálja a dokumentumot. A szigetországot keményen sújtó, világméretű gazdasági és pénzügyi válság fényében a megkérdezettek 81 százaléka tartotta előnyösnek azt, hogy Írország tagja az Európai Uniónak. A tavaly júniusi "nem" többség után az idén októberben újra népszavazásra bocsátják az EU működésének kereteit megreformáló, a döntéshozatalt egyszerűsítő liszszaboni szerződést. A dokumentum csak azután léphet hatályba, hogy mind a 27 EU-tagállam ratifikálta. A tagországok közül egyedül Írországban tartanak referendumot az EU-reformszerződésről. (MTI)
