A katonai pompa, ahogy 1971-ben az NDK hadseregének egyenruhásai díszlépésben vitték az antifasiszta ellenállók hamvait tartalmazó urnát a lieberosei emlékmű avatásán, lenyűgözték az úttörők díszsorfalba beosztott nyolcéves Andreas Weigeltet. A német történész felnőttként már jó ideje tudja: az NDK-s propaganda által kitalált antifasiszta ellenállók valójában zsidók, jelentős részben magyar származásúak voltak. A jamlitzi munkatábor foglyai, akiket az SS gyakorlóterének építésére hurcoltak ide. S akik közül a menetképteleneket - a dokumentumok szerint 1342 embert - a nácik 1945 februárjának első napjaiban, két hullámban kegyetlenül kivégeztek, miután a dr. Erdős nevű fogoly, eredetileg szemészorvos rátámadt a láger parancsnokára.

Az 1970-es évek elején az egymással szomszédos a lengyel határtól nem messze fekvő Lieberose és Jamlitz környékén, egy kavicsbányában megtalálták 589 áldozat maradványait. A további 753 tetemet rejtő tömegsírra továbbra sem sikerült rábukkanni. Pedig, ahogy arról lapunkban beszámoltunk, egy profi kutatócsapat többhetes munkával felásta a legvalószínűbb helyszínnek tekintett jamlitzi telket.

A kudarc a berlini Humboldt Egyetemem végzett, a jamlitzi láger történetét talán a legjobban ismerő, az igazság kiderítését személyes ügynek tekintő Weigeltet nem lepte meg. Szerinte a szomszédos telken is kellett volna ásni. Valaha ott állt a tábor gyengélkedője, az SS itt rendezte az első vérfürdőt. A Kraft család kérdéses telkét tíz évvel ezelőtt - meglehetősen amatőr módon - már felásták. Újabb kutatásra hosszú éveket kellene várni, a tisztázatlan tulajdonú telek egy gyilkossági ügy miatt rendőrségi zár alatt van.

Az evangélikus egyház támogatásával kutató Weigelt szerint az SS-gyakorlótér építése igazából 1944 júniusában vette kezdetét. Auschwitzból akkor 2400 munkaképes magyar zsidót hurcoltak ide. Az embertelen viszonyokat nehezen bírták a magyarok, akiket csak Magyarország március 19-i német megszállása után kényszerítettek gettókba. Az Auschwitzba 1944 nyara után visszaküldött munkaképtelenekről három transzportlista maradt fenn, ezeken jóformán csak Magyarországról idehurcolt zsidók szerepelnek. Weigelt szerint nem lehet bizonyosan állítani, hogy a legyilkolt zsidók többsége magyar származású lett volna, bár az áldozatok között ők alkották a legnagyobb csoportot.

A történész szerint az 1971-ben talált tömegsír sorsa is számos kérdést felvet. Az egykori keletnémet állambiztonság kiemelt figyelmet szentelt a leletnek, de a hamvasztásról nem talált dokumentumokat sem a Stasi-archívumban, sem a krematóriumban. Weigelt tisztában van vele: a lieberosei emlékműben elhelyezett kézi urnába biztosan nem fér bele az a mennyiségű por, ami több mint ötszáz emberi test hamvasztása után megmarad.

Magyar zsidók tárgyaira bukkantak az auschwitzi haláltáborban

Több száz személyes használati tárgyat találtak az egykori auschwitzi haláltábor egyik krematóriumánál állagmegőrzési munkálatok során, s ezek a tárgyak valószínűleg magyar zsidóké voltak - jelentette be hétfőn a táborban kialakított múzeum igazgatósága.

A hármas számú krematórium kemencéje közelében néhány száz tárgy került elő, amelyek közül egyeseken magyar feliratok vannak. Gyógyszerek, szemüvegek, ékszerek, üvegek és tányérok töredékei ezek, vagyis olyan személyes tárgyak, amelyeket a foglyok magukkal vihettek, amikor a tusolónak hitt gázkamrához mentek - mondta Jaroslaw Mensfelt múzeumi szóvivő.

A tárgyakat a konzerválás után beillesztik a múzeum fő kiállításába. A feliratokból kiderül, hogy a személyes holmik 1944 májusa és júliusa között kerültek a táborba, amikor a legnagyobb ütemben folyt a zsidók kiirtása. Ezekben a hónapokban mintegy 430 ezer magyar zsidót hurcoltak Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborba.

Andreas Weigelt