Szűken fognak ülni ma a Reichstag plenáris termében, a 612 parlamenti képviselő helyett ugyanis 1224 elektort kell elhelyezni az üvegkupola alatt. Sorrendben ugyanis tizenharmadik alkalommal hívják össze a Szövetségi Gyűlést: a felerészben a Bundestag-képviselőkből, felerészben a tartományi parlamentek tagjaiból és neves közéleti személyiségekből álló testület - a szövetségi köztársaság és demokratikus alkotmánya hatvanadik születésnapján - választja meg Németország új államfőjét.

A posztra a legesélyesebb a hivatalban lévő Horst Köhlert, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezérigazgatóját 2004-ben a CDU/CSU és az FDP alkotta polgári oldal küldte ringbe. Kihívója ugyanaz a Gesine Schwan, akit öt évvel ezelőtt legyőzött. A szociáldemokraták és a zöldek által támogatott politológusprofeszszor mellett a Balpárt színeiben indul a Tetthely krimisorozatból ismert színész, Peter Sodann. A szélsőjobboldali NPD és DVU Frank Rennicke "dalszerzőt" jelöli. Az első két körben a győztesnek abszolút többséget kell szereznie, a harmadikban elég az egyszerű többség. (A Szövetségi Gyűlésben kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, az új államfő személye az "átszavazókon" és kisebb pártokon múlhat.)

Európa vezető gazdasági hatalmában a köztársasági elnöknek nincs politikai hatalma, az államfői székért folyó versengésnek azonban van politikai tétje. Négy hónappal a Bundestag-választás előtt közvetve méri össze erejét a nagykoalícióban egymással kormányzó két rivális párt.

Elnökválasztási kampány hivatalosan nem létezik Németországban. Mégis mind Köhler, mind az országot keresztül-kasul beutazó Schwan igyekezett bal-, és jobboldalról elektorok támogatását megszerezni. Az államfő éppen az NSZK-születésnapja alkalmából elmondott ünnepi beszédében méltatta a szociális-jóléti államot, illetve sürgetett ökológiai forradalmat. Schwan a konzervatív pártokból kiábrándult Szabad Választók, illetve a Balpárt felé tett gesztusokat. Ez utóbbival indulatokat kavart az SPD-ben, amikor azt mondta: szerinte nem volt jogállam az NDK, de az sem igaz, hogy a bukott kommunista diktatúra a polgári törvénykezés minden területén lábbal tiporta volna a jogállamiságot.

Horst Köhler

Horst kicsoda? - harsogta gúnyosan öt évvel ezelőtt a Bild Zeitung. A bulvárlap azóta egészen más stílusban ír az ismeretlen közgazdászból a legnépszerűbb német politikussá avanzsált Köhlerről, aki egy közvetlen választáson hetvenszázalékos szavazói támogatást kapna. Köhler 1981-ben lépett be a CDU-ba. A bonni gazdasági tárcánál államtitkári posztig vitte, majd Gerhard Schröder kancellár jelöltjeként az IMF vezérigazgatója lett. A piaci liberális "stigmától" jóval a gazdasági válság előtt megszabadult. Az Afrika-rajongó, és a fekete kontinens felemelkedését aktívan támogató 66 éves államfő többször figyelmeztetett a németországi társadalmi különbségek riasztó növekedésére, a középosztály zsugorodására, a kapzsi menedzserek által űzött "kaszinókapitalizmus" veszélyeire.

Gesine Schwan

Sokáig ingadoztak a német szociáldemokraták, hogy a 2004-es vesztest indítsák-e ismét az államfői posztért. Az SPD-ben többen is bánják, hogy a köztársaságielnök-jelölt megint a 66 éves Schwan lett. Az éles eszű, remek humorú és náciellenes családból származó politológus - a Transparency Internationalt alapító Peter Eigen felesége - ugyanis minden csak éppen nem fegyelmezett pártkatona. Az Odera menti Frankfurtban működő Viadrina Európa Egyetem volt rektora különösen a szegények kirekesztettsége, a nők hátrányos megkülönbözetése és az oktatás piaci alapú reformja miatt ostorozza a politikusokat. Míg Köhlert a tekintélyes Die Zeit a nép igazi képviselőjének nevezte, Schwanról azt írta: Németországnak az asszony által megtestesített változásra van szüksége.

Zászlódobálók előadása Berlinben - ünnepség az NSZK 60. születésnapja alkalmából