Közben, fura módon, egyre megértőbb lett dicstelen népszerűségi mutatók közepette lelépett elődjével szemben. Pedig saját táborában sokan bírósági tárgyalásokban is megmutatkozó felelősségre vonásban reménykedtek, s némi politikai cirkusz talán el is terelné a figyelmet a gazdasági gondokról. Mégis, ahogy a dolgok most állnak, félnivalója legfeljebb néhány, a Bush-kormányzatnak ideológiai alapon rossz tanácsokat adó jogásznak van. Az is kiderült, hogy a legegyszerűbb választási ígéretek sem tarthatók. Irakból nem olyan könnyű gyorsan kivonulni, és helyette máris ott van Afganisztán. Guantánamót sem lehet csak úgy bezárni, mert nincs hova tenni a foglyokat, s a legmegátalkodottabb terroristákat mégiscsak hadbíróság elé kell állítani. A gazdaság meg minden elképzelhetőnél nagyobb bajban van, s a megoldás a következő nemzedékek kárára születik: Amerika zaciba csapja a jövőt. Van baj tehát elég, és mégis, az elnök népszerűsége egyelőre töretlen.

Obama eleve nagy kompromisszumépítő hírében állt. Így érte el sikereit Chicagóban, ahol a szegény feketék felemelése érdekében nem konfliktusokat, hanem megoldásokat keresett. Elnökként megtartotta a republikánus védelmi minisztert, Robert Gatest - akit persze már Bush is a hibák kijavítása érdekében nevezett ki. Hiába van gyakorlatilag mindenhez szabad kezet adó törvényhozási többsége, továbbra is óvatosan, minden más szempontot felülíró pragmatizmussal halad. Most éppen pekingi nagykövetnek jelölt egy republikánust: Jon Huntsman utahi kormányzót.

Vegyünk most egy, a világ szempontjából nem túlságosan fontos, de nekünk a szívünkhöz nőtt kis közép-európai országot! Az ellenzék itt is gyakran emlegeti a reményt (illetve, pesszimista népről lévén szó, inkább a reménytelenséget, de hát a reményre gondolnak közben, csak itt az olyan idegennek hangzik). Az egyetértés kialakításának művészete, amely másutt a politikus legfőbb ismérve, rég elveszett. Az ellenzék naponta harciassági gyakorlatokat tart, pedig garantálni lehet, hogy hatalomra jutván meghökken majd, mennyire másként látszik ugyanaz a probléma - például a vagyonadó vagy az IMF-megállapodás - bentről, mint kintről.

Ebben az országban nem lesz majd Gates, hogy kifejezze a távlati célokban való nemzeti egyetértést. Vagyis az amerikai recept itt nem fog működni. A hatalomváltás nem hoz majd általános katarzist, nem lesz meg az új kezdet érzése, és pontosan meg lehet jósolni, hogy négy-öt hónappal az új kormány felállása után már egyáltalán nem lesz bizakodó a közhangulat. Azon persze el lehet majd merengeni, hogy errefelé soha nem is szokott az lenni, vagy bizakodna szegény, csak gondos kezek nem hagyják.