Dmitrij Medvegyev a történelmi igazságot félti
Az orosz elnök a második világháború befejezésének 64. évfordulóján beszélt a történelemhamisítás veszélyeiről, amelyek miatt "azt is bizonygatni kell, ami egyszer már nyilvánvaló tény volt". Ám a történelem átírásának megakadályozására - vagy a kezdeményezés ellenzői szerint a történelem állami monopolizálására - már korábban is születtek kísérletek. Februárban a rendkívüli ügyek minisztere, Szergej Sojgu javasolta (a legfőbb ügyész, Jurij Csajka támogatásával), hogy minősüljön bűncselekménynek a Szovjetunió történelmi szerepének tagadása a nácizmus elleni harcban. A miniszter azonban egy hónappal később - arra hivatkozva, hogy a parlament kétharmadát adó Egységes Oroszország (JeR) nem állt ki a terv mellett - elállt az ötlettől. Május elején ismét a parlament elé került a törvénytervezet, amely a nácizmus rehabilitációjának kísérletét félmillió rubeles bírsággal (1 rubel kb. 6 forint) vagy öt év börtönnel sújtaná. A törvényt benyújtó JeR-képviselő, Valerij Rjazanszkij szerint ennek célja, hogy a "fasizmus alól felszabadító országokat ne nevezhesse senki megszállóknak".
A megfogalmazás ezzel egyértelműen a balti államokra utalt, ahol az utóbbi években egyre több elismerés övezi a náci Németország oldalán a Szovjetunió ellen harcoló katonákat. Az SS lett légiójának megalakulása évről évre felvonulási alkalom Rigában, a hatóságok óvatos távolságtartása mellett. Észtországban pedig a Megszállás Múzeuma mutatja be a második világháború kezdetétől a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig a balti állam történetét, relativizálva a Harmadik Birodalom szerepét.
A balti államok érvelésének azonban alapot ad, hogy a térség a Molotov-Ribbentrop-paktumként elhíresült 1939-es szovjet-német megnemtámadási egyezmény Lengyelország felosztását is lehetővé tevő titkos záradéka révén kerülhetett szovjet fennhatóság alá, előbb együttműködési megállapodásokkal, majd egy évvel később már a Szovjetunió részeként. (A Szovjetunió német megtámadása után a térség a Harmadik Birodalom alá került, így a függetlenség elveszítése a németekkel és a szovjetekkel egyaránt öszszefonódott. A Baltikumot a Vörös Hadsereg 1944 folyamán szerezte vissza.)
Moszkva a történelem meghamisításának minősíti a balti sérelmek felemlegetését, és érzékenyen reagál a lengyel vádakra az ország keleti felének 1939-es megszállását vagy a lengyel tisztek katyini tömeges kivégzését illetően. (Igaz, Oroszország a Szovjetunió felbomlása után elismerte, hogy a tizenötezer tisztet a szovjet hatóságok végezték ki, nem pedig a németek.)
Miközben Medvegyev történelmi bizottságának létrehozását a történelem "nyilvánvaló tényeinek" megkérdőjelezése váltotta ki, a posztszovjet orosz társadalom és a vezetés egyre kevésbé idegenkedik Sztálin szerepének újragondolásától, "hatékony menedzsernek" minősítve a szovjet vezetőt, aki reálpolitikát folytatva vitte végbe a harmincas évek terrorját, biztosítva ugyanakkor a rendet és a nehézipar fejlődését, amely végső soron meghozta a győzelmet Németország felett.
Ám nem csak a huszadik századi események Oroszországon kívüli átértékelése borzolja Moszkva kedélyeit: Ukrajnában Ivan Mazepa egykori "árulóból" válik egyre inkább "nemzeti hőssé". Az 1639-ben született hetmanban ma már a hivatalos Kijev az önálló Ukrajna megvalósítását megcélzó politikust látja, aki az 1709-es poltavai csata előtt épp ennek érdekében pártolt Nagy Pétertől a svédekhez. Viktor Juscsenko ukrán elnök a közelmúltban a Mazepára kimondott egyházi átok feloldását is javasolta.
Heves vitát okozott Moszkva és Kijev között az 1933-as ukrajnai éhínség minősítése is. Az ukrán vezetés Sztálin által tervezett tudatos népirtásnak tekinti a milliók életét követelő gabonahiányt, míg Moszkva szerint a genocídium vádja sántít, hiszen Ukrajnában éppúgy orosz ajkúakat is elvitt az éhínség, amely ráadásul más, délorosz területeket is sújtott.
Kérdés azonban, milyen jogokkal és milyen céllal fog működni a történelem hitelessége felett őrködő, az elnöki adminisztráció élén álló Szergej Nariskin vezette bizottság. Az elnöki rendelet az "Oroszország kárára történő történelemhamisítás" elleni munkáról szól, konkrétumok nélkül.
- Nem szeretném, ha büntetőjogi következménye is lenne a bizottság értékelésének - jelentette ki az Echo Moszkvi rádiónak nyilatkozva Roj Medvegyev. Az orosz történész - akit a szovjet vezetőkről írt munkái tettek nemzetközi hírűvé, és aki a közelmúltban egy brosúraszintű rövid könyvet írt a jelenlegi orosz elnökről - ugyanakkor hasznosnak tartja a kezdeményezést, ha ez nem akadályozza meg az alternatív történelmi kutatásokat és a fővonaltól eltérő történelmi munkák megjelentetését. - Ha azonban erre is sor kerülne, az lényegében a szovjet gyakorlat megvalósítása volna - véli a történész, utalva a totális állam szerepére a történelmi események kanonizálásában, amit a kilencvenes években még állami szintű történelemhamisításnak, ma legfeljebb a történelem államközpontú értékelésének neveznének Oroszországban.
Mihail Gorbacsov egykori szovjet vezető élesen bírálta csütörtökön Oroszország mai irányítóit azért, mert szerinte folyamatosan megnyirbálják az ő hivatali időszakában elért demokratikus vívmányokat. Az egykori szovjet elnök úgy ítélte meg, hogy a mostani orosz kormány megpróbálja megszilárdítani ellenőrzését a hatalom felett, és el akarja fojtani az ellenzéki hangokat. "A politikai tevékenység lépésről lépésre történő monopolizálásának vagyunk szemtanúi" - hangoztatta egy moszkvai értekezleten, amelyen az első szabadon megválasztott szovjet parlament huszadik évfordulójáról emlékeztek meg. (MTI)
