A kurdok kérdése is hátráltatja a török EU-csatlakozást
A Duyan-klán agája szerint az "újonnan jöttek", azaz négy évtizede betelepültek közti családi viszály áll a háttérben. A négy testvér először elűzte a földjéről a korábbi tulajdonost, majd most az egyik gyerekei kivégezték a másik három leszármazottait, nyilvánvalóan a föld és a halastó birtoklásáért. Egy nevét elhallgató rokon, akinek húgát és hat unokatestvérét ölték meg azon az éjszakán, elmondta: egyszer, még 1994-ben történt ilyen leszámolás, amely nyolc életet követelt. Ám a tettesek úgy álcázták a gyilkosságot, hogy a hatóságok a kurd gerillákat tették felelőssé. Lehet, hogy most is ez volt a terv, ám volt három túlélő, akik riasztották a rendőrséget.
A szegénység és a munkanélküliség a családok felét érinti Anatólia ezen elmaradott, Irakhoz, Iránhoz és Szíriához közeli részén. A kurd terroristák ellen felállított falusi (fegyveres) őrség állítólag majd félmillió embernek biztosít megélhetést. Az európai uniós tagságra pályázó török kormány alighanem tudatában van annak, hogy a megoldatlan kurd problémával hiába kopogtat az EU ajtaján. A kurdok számát 13-14 millióra teszik, ami Törökország teljes lakosságnak majd húsz százaléka. A mostani kormányfő, Tayyip Erdogan volt azonban az első, aki egyáltalán nyilvánosan elismerte a "kurd probléma" létezését.
Korábban az asszimiláció erőltetése volt a meghatározó. Leegyszerűsítve: az volt az álláspont, hogy "hegyi törökökről" van szó. Ezért az 1984 óta az önállóságért fegyvert is használó Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) harcosait katonai erővel próbálták megsemmisíteni. A háború azóta becslések szerint mintegy 40 ezer, többségében kurd áldozatot követelt. A PKK iraki bázisai elleni rendszeres támadásokat illetően látható egyetértés van Ankara és Teherán között - Iránban is él mintegy négymilliós kurd kisebbség, és időként az iráni hadsereg is lövi a kurd fegyveresek iraki bázisait. Az Európai Unió maga is felvette a terrorszervezetek listájára a PKK-t. Ám közben sürgeti is Ankarát a kurdkérdés megoldására. (Az európai nagyvárosok törökországi betelepülői között is sok a kurd, akik időnként politikai megmozdulásokon állnak ki a PKK mellett.)
A brüsszeli elvárásoknak engedve az Erdogán-kormány utóbb bevezetett bizonyos reformokat, így kulturális és politikai jogokat adott a kurdoknak. Egyebek között beindítottak egy 24 órás kurd nyelvű televíziós adást az idén. A kurd nyelv használata viszont továbbra sem engedélyezett a bíróságon és a parlamentben, le is keverték az állami televíziós közvetítést, amikor egyik törvényhozójuk felszólalt - mondja Sebahat Tuncel, a Demokratikus Társadalom Pártjának (DTP) képviselője, akivel az ankarai parlamentben találkoztam egy európai újságírócsoport tagjaként. A 34 éves hölgy a nők és egyben az emberi jogok aktivistája, a DTP egyik alapító tagja. Több alkalommal is megjárta a börtönt, mert azzal vádolták, hogy kapcsolatot tart a PKK fegyveres szervezettel. A 2007-es választásokon a börtönből indult a képviselői posztért, és az Isztambulban megtelepedett kurdok 93 ezer voksának köszönhetően bekerült a parlamentbe, így kiengedték.
A DTP a kurdok egyetlen legális pártja, amely egy évtized után a szavazatok 5,8 százalékával bejutott a törvényhozásba. Tuncel említi, hogy április közepén az Erdogan-kormány utasítására a rendőrség mintegy ötven kurd politikust és aktivistát vett őrizetbe a PKK-val való kapcsolattartásra hivatkozva, kilenc városban. Szerinte ez volt a megfélemlítő válasz arra, hogy a DTP igen jól szerepelt az idén márciusi helyhatósági választásokon. Az önálló kurd államot követelő PKK alapítója, Abdullah Öcalan 1999 óta van börtönben, először halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanira változtatták. A börtönévek során Öcalan hangot váltott, és a kurd kérdés békés megoldásának szószólója lett. Szerinte a párbeszéd célja a törökök és a kurdok közti "demokratikus unió" létrehozása. Ám azért továbbra sem mondana le az elképzelt kurdisztáni demokratikus konföderációról, amely szabad határátjárással kiterjedne Törökország, Szíria, Irak és Irán többségében kurdok lakta területeire.
Ankara-Budapest, 2009. május