A gazdasági válság furcsa németországi következménye, hogy az ipari visszaesésből és a munkanélküliség növekedéséből nem a demokratikus szocializmust hirdető Balpárt, hanem a "társadalom teljesítményhordozó elitjével" összefüggésbe hozott FDP profitált. A középre tartó CDU-ból és a balra tolódó SPD-ből kiábrándult szavazók tömegesen menekülnek a korábban a "jól keresők pártjának" nevezett politikai erőhöz, amely évek óta ugyanazt hajtogatja: a gazdasági növekedés kulcsa az adócsökkentés, az adórendszer leegyszerűsítése.

A 47 éves Westerwelle által vezetett FDP 14-16 százalék között szerepel a közvélemény-kutatásokban. Míg az ezredfordulón a tizenhat tartományból csak öt parlamentjében voltak jelen, ma már tizenkettő törvényhozásában ülnek. Ráadásul olyan fontos tartományokban, mint Alsó-Szászország, Baden-Württemberg, Bajorország, Észak-Rajna-Vesztfália vagy Hessen együtt kormányoznak a konzervatívokkal. - Akinek a vállalatok államosítása, állami megsegítése a szociális piacgazdaság megerőszakolását jelenti, aki az adóemelésben a lopakodó szocializmust véli felfedezni, annak ma Németországban az FDP-ben a helye. Azzal együtt, hogy a liberálisok programja 2009-ben lejárt lemeznek tűnik - írta a liberális párttal amúgy szimpatizáló berlini Der Tagesspiegel kommentátora.

Kérdés persze, hogy a német szabad demokraták konjunktúrája kitart-e szeptemberig és meg lesz-e a kereszténypártokkal kötendő polgári koalícióhoz szükséges parlamenti többség. Tizenegy év ellenzéki szerepkör után a liberális bázis kormányzati szerepet vár el a homoszexualitását nyíltan vállaló Westerwellétől. Az ügyvédből lett politikusnak - bármennyire is fogadkozik a CDU/CSU mellett - a képlékeny helyzet miatt a szocdemekkel és a zöldekkel kötendő koalíciót szintén talonban kell tartania. Akár azon az áron is, hogy a sokat hangoztatott adóreformból a parlamenti választás után nem lesz semmi, legjobb esetben jegelik.

Guido Westerwelle