Létezéséről nagyon sok találgatás szállongott az elmúlt években, bizonyosság azonban nem volt rá. Most sem tudható, hogyan és mikor jutott ki a harminc egyórás kazetta Kínából, de ez valószínűleg már évekkel ezelőtt történt. A szöveg még ebben a hónapban megjelenik kínai nyelven is.

A szakértő történészek minden bizonnyal sok apró részletet fognak beépíteni az eddig ismert történetbe, de a könyv azt alapvetően nem fogja átszabni. A 2001-ben megjelent úgynevezett "Tiananmen-papírok", amelyek egy nagy halom kínai kormányzati dokumentumot tartalmaztak (melyek valódisága valószínű, de igazolásuk még várat magára), lényegében körvonalazták az eseményeket. A könyv az előzetes ismertetések szerint két irányban tesz új hangsúlyokat. Az egyik az 1989-es döntések jogszerűségének ügye. Zhao szerint a fegyveres beavatkozásról nem született formális, az akkori szabályoknak megfelelő döntés. Az eddigi történet úgy szólt, hogy a kommunista párt legfőbb operatív szervében, az úgynevezett Állandó Bizottságban, amely akkor öttagú volt, 3-2 arányban szavaztak a katonai fellépés mellett. Zhao szerint ilyen szavazás nem volt, vagy ha volt, akkor ő nem volt jelen, ami eleve érvénytelenné tenné a lépést.

Ismeretes, hogy Zhao ellenezte a katonai akciót, a tüntetőkkel való tárgyalásokat szorgalmazta, s miután az ügy elveszni látszott, személyesen ment ki a térre, ahol rögtönzött beszédben kérte a fiatalokat, hogy menjenek haza, mert ő már nem tud segíteni, s kiszámíthatatlan események fognak történni. Az akkor élő generációk egyedi és meghatározó élménye volt, hogy egy kínai vezető papír nélkül, szabadon beszél az emberekhez. A híres fényképen, amely erről készült, Zhao mellett ott áll legközvetlenebb munkatársa, Wen Jiabao, aki ma a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke. Zhao - s ez a másik fontos csapásirány - részletesen beszél a könyvben saját felelősségéről, a reformokban elkövetett hibáiról, amelyek ahhoz a nehéz gazdasági helyzethez vezettek, amely a díszleteit adta az 1989-es eseményeknek. Főképp az árreform (az állam által megszabott árak rendszerének feladása) késleltetését minősítette hibának.

Általában a reformpolitikáról azt fejtegette Zhao, hogy bár azt Deng Xiaoping (Teng Hsziao-ping), az ország megfellebezhetetlen, ám funkciókat be nem töltő vezetője támogatta, de a tényleges tervezés és végrehajtás az ő, mármint Zhao nevéhez fűződött. Ahogy azonban a reformpolitikában, úgy a '89-es döntésekben is minden úgy történt, ahogy Deng azt jóváhagyta.

Zhao 1989-ben házi őrizetbe került, s ott is maradt haláláig. Elképesztő biztonsági intézkedések közepette temették el a pekingi Babaoshan temetőben. A kommunista párt által kiadott nyilatkozatban használták rá az "elvtárs" megjelölést, ám a temetési protokoll nem felelt meg korábban betöltött pozícióinak.