„Európának lesz szüksége Törökországra”
Tény ugyanakkor, hogy az Európai Unió már öt éve hivatalosan is megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, amely eredetileg még 1963-ban jelentkezett. A tárgyalási folyamat egyelőre lassan halad, a kezdeti lendületet lefékezte Ciprus ellenkezése, miként a török kormány maga is még csak egy hatodát valósította meg a 2007-ben önként vállalt 119 pontos jogi reformcsomagnak. "Az unió nem lehet tekintettel a csatlakozni szándékozó ország különlegességeire, a tárgyalások gyorsasága az intézményi és gazdasági, adózási reformok végrehajtásától függ" - hangsúlyozta Ankarában az Európai Bizottság törökországi képviseletének vezetője, Marc Pierini nagykövet egy tucat európai újságíró, köztük a Népszabadság munkatársa előtt.
- Eltökéltek vagyunk a tárgyalások lefolytatásában, a reformokat folytatjuk, s reméljük, hogy Brüsszel is értékeli elkötelezettségünket - nyilatkozza viszont Egemen Bagis, az Erdogan-kormány EU-ügyek minisztere, ankarai főtárgyaló. "Törökország valamennyi problémájára az elkövetkező húsz-harminc évben az EU-hoz való csatlakozás kínálja a megoldást", s ennek tudatában Ankara "eltökélt a teljes jogú tagságra". Említi, hogy az idén már mennyi intézkedést hoztak - összhangban a brüsszeli elvárásokkal -, így például a 24 órás kurd nyelvű tévéadás beindítását. Utalt Törökország aktivizálódott ázsiai diplomáciájára is, a közeledésre Örményországhoz, illetve a közvetítésre Baku és Jereván között, miként a Törökország területén tervezett gázvezetékek jelentőségére. "Az idő nekünk dolgozik, ezért vagyok én optimista. Ma Törökországnak van szüksége Európára, tíz év múlva Európának lesz szüksége ránk" - nyomatékosítja.
Hasonló derűlátással beszél az EU-csatlakozásról Ahmet Davutoglu, az alig tíz napja beiktatott új külügyminiszter. Neki tulajdonítják nagyrészt az Erdogan-kormány diplomáciájának aktivizálódását az ázsiai szomszéd országok irányában, miként a közvetítő szerepet a közel-keleti konfliktusban is, hiszen eddig a kormányfő külpolitikai főtanácsadója volt. Újságírócsoportunkat fogadva azzal kezdi, hogy szívesebben beszélne "off the record", tehát csak háttér-tájékoztatásként, mert még nem szokott hozzá a hivatalos interjúkhoz. A török diplomácia meghatározó feladatának tartja, hogy Ciprus mielőbb "békezóna" legyen, s így ne nehezítse az EU-tárgyalásokat, amely a prioritás Ankara számára. Az Európában tapasztalható szkepticizmusra azzal válaszol, hogy Törökország kész mindent megtárgyalni, múltbeli dolgokat és jelenlegi ügyeket egyaránt. Ankara jövőbe mutató víziót kínál a teljes jogú EU-tagság igénylésével. Az ambiciózus belső reformok beindultak az utóbbi öt-hat évben, és ezt a demokratikus fejlődést kívánják megerősíteni a határokon túli stabilitási övezetek elősegítésével. A fél évszázada NATO-tag Törökországnak kulcsszerepe lehet egy sor ázsiai konfliktus békés rendezésében, például az iszlám konferencia tagjaként. Davutoglu külügyminiszter is az egy-két évtizeden belül vázolható nemzetközi szerepet kínálja Európának, amiért cserébe objektivitást kér az unió mostani vezetőitől, s azt, hogy szintén vízióval tekintsenek Törökországra.
Újabb bírósági eljárás fenyegeti hazájában Orhan Pamuk Nobel-díjas török írót a kurd és az örmény kérdésről tett kijelentései miatt. Az ankarai fellebbviteli bíróság ugyanis zöld utat adott egy Pamuk elleni kártérítési pernek. A testület hatályon kívül helyezte az ügyben alsóbb fokon született bírósági határozatot, amely elutasította a keresetet.
A jogvita középpontjában ezúttal is az író egyik nyilatkozata áll, amelyben 30 ezer kurd és egymillió örmény törökországi lemészárlásáról beszélt. Véleménye miatt egy isztambuli bíróságon már 2005-ben büntetőeljárás indult ellene a "török nép megsértésének" vádjával, de a pert 2006 elején megszüntették.
Török nacionalisták ezután kártérítési keresetet nyújtottak be azon a címen, hogy Törökországról tett kijelentéseivel Pamuk megsértette személyiségi jogaikat. Az illetékes isztambuli bíróság elutasította a keresetet, és a fellebbviteli bíróság első fokon egyetértett a döntéssel. Másodfokon azonban hatályon kívül helyezték az isztambuli bíróság határozatát, és ezzel szabaddá vált az út a Pamuk elleni eljárás megindításához. Egyelőre nem tudni, mekkora kártérítési összeget követelnek az írótól. Az Európai Unió a szólásszabadság elleni támadásnak tartja, és ezért élesen bírálta a Pamuk elleni bűnvádi eljárást és más török írók hasonló jogcím miatti perbe fogását. (MTI)
