Az amerikai "szégyen szigete" - kiabál a hatalmas, sárga cím a járókelőre az amerikai újságosstandokon. A világ egyik legtekintélyesebb könyvszemléje, a The New York Review of Books legújabb számában Jonathan Freedland "bennfentes riportja" olvasható az Indiai-óceánon fekvő Diego Garcia bázis történetéről most megjelent kötet kapcsán. A könyv nem szokványos történelmi mű: David Vine, a Szégyensziget: a Diego Garcia-i amerikai katonai támaszpont titkos története című kötet szerzője a védelem szakértője a jelenleg Strasbourgban zajló perben.

Mint Vine könyvéből kiderül, a 2003-as iraki invázióban és az afganisztáni Tartós Szabadság hadműveletben is fontos logisztikai szerepet betöltő korallzátonygyűrű lakóit megdöbbentő módon űzték el a 60-as és a 70-es évek fordulóján. - A könyv azt részletezi, hogyan szervezkedett London és Washington inkább a XVIII-XIX., semmint a XX. századot záró évtizedeit idézve egy népességeltávolítási programra. Feljegyzésről feljegyzésre építi fel, hogyan tervelték ezt ki, hajtották végre, majd tagadták hazugságokkal a politikusok és a közvélemény előtt - írja Freedland.

Diego Garcia kulcsfontosságú helyen, jelentős konfliktuszónák közelében fekszik. Az USA már idejében kinézte magának a szigetet, amelynek "adásvétele" egybeesett a brit birodalom végóráival. London a hatvanas években 3 millió fonttal lényegében megzsarolta Mauritiust, hogy függetlenségéért cserébe mondjon le Diego Garciáról. A szigetet 1971-ben átvevő és arra katonai bázist telepítő amerikaiak ragaszkodtak a szigetlakók, mintegy kétezer fő elűzéséhez.

A támaszpont öszvérjellegét ma is mutatja, hogy az Egyesült Királyság külső területeként brit lobogó ékesíti, de közlekedési rendje az amerikai szabványnak felel meg. A britek által adott 650 ezer font kárpótlást Mauritius nem fizette ki a szigetlakóknak, és nem is telepítette le őket. Sokuk Nagy-Britanniában él.

A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság egy hónapon belül várja London azzal kapcsolatos véleményét, miért hátráltatja az afrikai és hindu gyökerekkel rendelkező egykori szigetlakók visszaköltöztetését. (Ami természetesen lehetetlen, amíg ott az amerikai bázis, de az arról szóló szerződést 2016-ban bármelyik fél felmondhatja.) A szigetlakók ügye Nagy-Britanniában az utolsó akadályon bukott el. Két ítélet után végül a legfelsőbb bíróság jogkörében eljáró Lordok Háza az ősszel egyetlen szavazattal érvénytelenítette a hazatelepítésről hozott döntést.

David Miliband brit külügyminiszter elismerte, hogy az amerikaiak utántöltésre igénybe vették a szigetet a guantánamói fogolyszállításokhoz. Az USA pedig egyelőre ott tart: ha a számos egybehangzó forrásnak hinni lehet, itt is működött CIA-telep, amelyet Barack Obama elnök rendelete értelmében bezárnak.