Mudzsib Rahman a kalagusi előretolt hadműveleti bázis parancsnokának tolmácsa. Beszél (az Afganisztánban használatos) dariul, pastuul, (a Pakisztánban is beszélt nyelv) urduul és pundzsábiul, illetve angolul.

Mudzsib Dzsalalabádban született, de már gyerekként az Egyesült Államokba vágyott. Mint honfitársainak nagy része, az ő családja is elmenekült az elviselhetetlen háborúskodás elől: 1994-ben, két évvel a tálibok hatalomra jutása előtt, a mudzsahedinek polgárháborúja alatt a pakisztáni Pesavar és Iszlámábád közti menekülttáborok egyikében kötöttek ki. Apja tanított, a kis Mudzsib pedig az iskola mellett kijárta a pesavari angol iskolát is.

A család 2003-ban hazatért, de Mudzsib nem akart mérnöknek tanulni a szerinte elég sekély színvonalú dzsalalabádi egyetemen. Tolmácsolni szeretett volna. - Segíteni akartam a hazámat, vállvetve állni a szövetséges katonákkal és felépíteni az országot - meséli. Így a család tiltakozása ellenére jelentkezett az amerikai hadsereghez.

Most abban reménykedik, hamarosan megkapja a vízumot, majd a zöld kártyát az Egyesült Államokba. Afganisztánban nincsen maradása. Október óta nem merte meglátogatni családját, és nem mozdult ki az apró bázisról, mert őt és családját is többször halálosan megfenyegették a tálibok. - A fiad rajta van a listánkon - közölte egy hang többször is Mudzsib apjával telefonon. Mudzsib egyre inkább börtönben érzi magát.

Kaliforniába szeretne költözni, egyetemre járna. Újságírást tanulna szívesen. Már most elkötelezett híve a szabad sajtónak, mert a tolmácsokat alkalmazó cég elvileg megtiltotta, hogy nyilatkozzanak, de ő erre - finoman szólva - tesz.

Bár már türelmetlenül várja az Amerika által ígért szabadságot, Afganisztán sorsa elszomorítja. - Amikor elkezdtem a tolmácsolást, nagyon optimista voltam, és úgy éreztem, napról napra jobb lesz Afganisztánnak. Sokat dolgozunk, építünk, de az ellenség csak rombol. A helyzet pedig egyre rosszabb - mondja lemondással a hangjában. Azt látja, hogy a tanult afgánok megértik, miért vannak itt az idegenek, de a tanulatlan vidéki lakosságot gyorsan el lehet vakítani egy kis Pakisztánból érkezett pénzzel. Mudzsib azt mondja, szeretne visszajönni, hogy továbbra is a hazáját szolgálja. - De amerikaiként jönnék vissza - vallja be és hozzáteszi: hazájának még hosszú ideig segítségre van szüksége.

Mudzsib Rahman