„A belváros átjön a Szabadság hídon”
– A XI. kerület egyik legjelentősebb fejlesztése volt az elmúlt években a Kopaszi-gát megtisztítása, teljes körű területrendezése, amellyel egy igényes, szép közpark létesült, látványos vízi színpaddal, kulturált vendéglátásra alkalmas épületekkel. Mégis úgy tűnik, mintha egyszerű piknikhelynél egyelőre nem lenne több. Tervezik-e, hogy programokkal, rendezvényekkel, előadásokkal népesítik be a helyet?
– Az eredeti célunk is ez volt annak idején, amikor hozzáláttunk a Lágymányosi-öböl teljes megújításához. A terület még néhány éve is egy teljesen lepusztult rozsdaövezet volt, mára azonban a főváros egyik legjobb, szabadidős-szórakozási tevékenységre alkalmas helyszíne lett. Való igaz, hogy a közpark és létesítményei ma funkcionálisan nem működnek. Tény ugyanakkor, hogy Budapest egyik legnagyobb ingatlanfejlesztésének sokat ártott a minden alapot nélkülöző politikai indulatkeltés. Sajnos a gazdasági válság miatt a fejlesztés is megtorpant ugyan, de a terület tulajdonosa, a portugál befektető készül a válság utáni időszakra: idén, de legkésőbb jövőre elindulhatnak az akár kormányzati negyednek is alkalmas ingatlanfejlesztések, irodákkal, lakóépületekkel és számos szolgáltató, szórakoztató, valamint kényelmi funkcióval. De ami a konkrétumot illeti: ennek szerves része a Lágymányosi-öböl széle, tehát a Kopaszi-gát, s az annak mentén húzódó terület és vízfelület, melynek közparkbesorolása eddig sem és a jövőben sem változik. Ehhez az egy százalékban tulajdonos önkormányzat ragaszkodik, s szerződéses garanciákat is kapott. A portugálok partnerek abban, hogy az ingatlanfejlesztés elindulásáig is megtöltsük kulturális tartalommal az öbölnek ezt a már elkészült részét. Már csak azért is, mert nemcsak a helyieknek, de a viszszajelzések alapján a budapestieknek is az egyik kedvelt nyári, délutáni és hétvégi „kirándulóhelyévé” vált az elmúlt másfél évben. A kerület által megrendelt tanulmányból kiderült, az öbölt megfelelő funkciókkal két-három éven belül nyereségessé lehet tenni. A befektető vállalta ennek megvalósítását, melyből lehetőségeinkhez képest – leginkább szervezésben – mi is kivesszük a részünket. A közeljövőben aláírjuk az erről szóló együttműködési megállapodást, így már idén nyáron Budapest egyik legvonzóbb, programok sorát kínáló zöld központja lehet a Lágymányosi-öböl. Bízunk abban, hogy a ma még üresen álló épületeket is belakják a vendéglátósok és a kereskedők, a vízi színpadra pedig több, akár állandó produkciót is elhozhatunk.
– Ilyen lehetne az egykori Budai Parkszínpad és műsorainak idetelepítése, amelyről korábban már szó volt. Csakhogy a Feneketlen-tónál lévő, egykor igen népszerű szabadtéri teátrum évek óta bezárt, kétes alakok lakják, az épület állaga és környezete leromlott. És még csak át sem „költözött”. Lesz ebből valaha is sikertörténet?
– Sajnos nem a XI. kerületen múlik a helyzet rendezése. Mi annak idején komplex módon álltunk az „egymásba érő” projekteket illetően. A Budai Parkszínpadot valóban a Lágymányosi-öbölbe szeretnénk áttelepíteni, ami akár már az idén megtörténhetne, hiszen a technikai előkészítése jelenleg is zajlik. Csakhogy a létesítmény a mai napig a fővárosé, így rajta múlik, mikor állapodhatunk meg az átvételről, amelyről egyébként már jóval korábban megegyeztünk. A szándék kölcsönös, ezt időről időre újra megerősítjük, ám a hivatali útvesztőben valahogy mindig elakad a dolog. Reméljük, ez már nem húzódik sokáig. Csakúgy, mint a Feneketlen-tó ügye. Amikor például kiderült, hogy a tó vízszintje időszakosan apad, két és fél éve megállapodtunk a fővárossal arról: magunkra vállaljuk a vízpótlást, cserébe ő megfúrja az ehhez szükséges négy kutat. Egyelőre ez is megakadt valamiért.
– Ha Budapest végre lépni fog, a kerület milyenné varázsolná a Feneketlen-tó környékét?
– A múlt év őszén elindítottuk a Kulturális Városközpont programot, amellyel szeretnénk átformálni a Bartók Béla utat a Gellért tértől nagyjából a Móricz Zsigmond körtérig, vagy egy kicsit tovább, a Kosztolányi Dezső térig. Jó jel, hogy a programot a Fővárosi Közgyűlés múlt heti ülésén egyhangúlag támogatta. Mivel az érintett terület jórészt az ő tulajdonában áll, a komplex városfejlesztéshez benyújtandó európai uniós pályázat csak Budapest hozzájárulásával lehet érvényes. Nos, körülbelül a Feneketlen-tónál érne véget Buda most születő belvárosának a főutcája. Ha sikerülne megújítani és vonzóvá tenni ezt a közparkot, méltó végállomása lehet a terveink szerint főként antikváriumokkal és kiállítótermekkel, s az azokat kiegészítő kulturált vendéglátó-teraszokkal, megújuló házhomlokzatokkal színesedő Bartók Béla útnak. Leginkább egy – például költőkhöz vagy zenészekhez köthető – tematikus közparkot szeretnénk a tó köré építeni. Mivel idejétmúlt a korábbi színházfunkció, ezzel együtt elbontanánk a parkszínpadot, amelynek az állapota már nem javítható, költeni sem érdemes rá.
– Mi is többször beszámoltunk a Kulturális Városközpont tervéről. Ám nem világos, ez hogyan nézne ki a gyakorlatban. Hiszen klasszikus sétálóutcát már csak a tömegközlekedés miatt sem lehet kialakítani, viszont egy szűkített forgalommal hasonló elérhető lenne. Maradna például a villamos, de megszűnne a busz- és az autóforgalom?
– Mivel előbb-utóbb a Bartók Béla út alatt is metróvonal lesz, ez sok lehetőséget kínál. Ám ha ennek környezetformáló következményeivel nem számolunk, a Gellért tér és a Kosztolányi Dezső tér közötti terület egy szlömösödő, lepusztult városrésszé válhat. Erre példa sajnos a pesti belváros egyegy területe, mint a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út és környéke, ahová ma nem cél eljutni, a metróból följönni. Ugyanakkor néhány megállóval arrébb, a Falk Miksa utca egy teljes arculatváltáson esett át, mára a műkereskedők központi utcája lett. Ez önmagában is sok látogatót vonz, nem beszélve a kereskedők önszerveződésével elindított állandó rendezvényeikről. Nos, valami hasonlót szeretnénk megvalósítani a Bartók Béla úton és környékén. Azt is mondhatnám: ezzel a belváros „átjön” a Szabadság hídon. Azt persze nem hinném, hogy a közlekedést teljesen ki kellene vagy ki lehetne tiltani, mivel Buda egyik központi útjáról van szó. Persze sokféle megoldás elképzelhető, remélem, erre válaszokat adnak majd a Műegyetem tanárai és diákjai, akiket felkértünk arra, foglalkozzanak a térség közlekedésfejlesztésével. A Gellért térre a mainál több forgalmat már nem lehet terelni, ezért célszerű lenne bevonni például a Műegyetem rakpartot, ahol akár zöldágyban vezetve kerülhetne a villamos a Móricz Zsigmond körtér felé. Az autóforgalmat – a célforgalmat kivéve – csökkenteni lehetne, de a 7-es busz vélhetően maradna. Ezzel a verzióval, egy-egy sávot elvéve, a gyalogosforgalom kapna nagyobb hangsúlyt. Bőven jutna hely kisebb térfolyosókra, üzletek közötti átjárásra, teraszokra. Igen közeli konkrétum, hogy márciustól a Gárdonyiszobornál, a Gellért tér irányából megszűnik a balra kanyarodás lehetősége. Az ott lévő tér a hamarosan megnyíló Hadik kávéházzal az egyik attrakciója lesz a kulturális főutcának. A főszereplő persze a teljesen megújuló Gomba és környéke, melynek úgy kell funkciót adni, hogy a metró odaérkeztével a Móricz Zsigmond körtér ne váljon egy második Moszkva térré. Miközben Bel-Buda talán legforgalmasabb csomópontja lesz.
– A kulturális utcához azonban vállalkozói akarat is kell. A kerület ebben ösztönöz majd, vagy erőszakosan uniformizál?
– Valahol a kettő között, de rengeteg kedvezménnyel. Jelenleg 180 működő vagy üres helyiség van a Bartók Béla út szóban forgó szakaszán, melyből 56 van önkormányzati tulajdonban. A magánkézben lévőkre természetesen nem írhatunk elő profilváltást, de adókedvezményekkel ösztönözhetjük azt. Aki az önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelyiségekben vállalja a funkcióváltást, s ehhez a szépészeti felújítást is elvégzi, akár 95 százalékos mérséklésre is számíthat az új bérleti díjból, melynek emelését viszont nem kerülheti el, aki marad a régi arculat mellett. Ez nem öncélú kényszerítés, hanem a már említett „rákócziútasodás” vagy „moszkvateresedés” elkerülése. Ezt egyébként nem utasítják el élből, sőt, a terv vonzerejére jellemző, hogy például a Gomba tervpályázatát 97-en vették ki, míg annak idején a Nemzeti Színházét 89-en; majd a Gomba-pályázatot 61-en adták be, míg a Nemzeti Színházét 62-en. A nevesebbek közül pályázat révén a Bartók Béla útra költözik például a Ráday és a Godot Galéria. A Gellért téri házasságkötő termet is kiadjuk majd, a jövőben csak hétvégeken lesz szertartás, hasonlóan a belvárosi házasságkötőhöz, amelynek szerves részeként működik a Parlament Café.
– De mire jut a hétköznapokban, a kerület nemrég elfogadott költségvetése összébb húzza-e a nadrágszíjat?
– Újbuda 2010-ben 22 milliárd forintból gazdálkodik. A válság ellenére működési hitel felvétele nélkül, idén is megteremtjük az önkormányzat stabil, kiszámítható működésének pénzügyi kereteit, azaz a 2500 közalkalmazott munkakörülményei változatlanul kiegyensúlyozottak maradnak. Pénzelvonással nem csökkentjük az oktatási és az egészségügyi intézmények megszokott, magas színvonalát, ők maradéktalanul teljesíteni tudják feladataikat. A költségvetésben a korábbiakhoz hasonlóan most is az oktatási feladatok jelentik a legnagyobb tételt. Ami a bevételeket illeti: a lecsökkent állami normatív támogatás mellett hatékonyabb adóbeszedést tervezünk, ebből és a vagyonértékesítésből befolyó többletet pedig teljes egészében fejlesztésekre fordítjuk. A kerületben élő leányok továbbra is térítésmentesen megkapják a HPV vírus elleni oltást, folytatjuk az iskolai sportudvarok rekonstrukcióját, kibővítjük a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők körét. Az első fél évben a már meglévő 33 térfigyelő kamera számát további 15-tel gyarapítjuk, melyek folyamatos pásztázása már egy helyen, a közbiztonsági és bűnmegelőzési központban történik majd. Emellett saját közterület-felügyeletünk többlettámogatást kap. És még valami: az állami adókivetés ellenére az önkormányzati dolgozók változatlan összegű cafeteriajuttatásban részesülnek. Kiemelt céljaink között szerepel a környezetvédelem, melyre a költségvetés egy százalékát fordítjuk. Tovább folytatjuk a kerületben élő csaknem negyvenezer 60 év feletti idős lakó minőségi életét támogató 60+ programot. A nyugdíjasok helyzete mindenütt szociális vagy egészségügyi kérdésként vetődik fel. Nos, mi ennél tovább léptünk. Nálunk az életkornak megfelelő minőségi életről szól a program.
