Gyurcsány Ferenc a bírósági meghallgatáson
Népszabadság - Kurucz Árpád A szigorú biztonsági intézkedések közepette zajló nyilvános tárgyaláson a Bács-Kiskun Megyei Bíróság dísztermében teltház volt, ami nem csoda - az írott és elektronikus sajtó teljes hazai palettája képviseltette magát az eseményen. A tudósítókon kívül csak néhány nyugdíjas korú hallgató volt kíváncsi a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc tanúvallomásra.

Gyurcsány és a másik egykori tárcavezető, Jánosi György a bíróságon kijelentette: soha nem avatkoztak bele az ifjúsági szervezetek pályázati támogatásaiba, és nem bírálták felül az államtitkárok és szakértők által elbírált kiutalásokat. Gyurcsány azt hangoztatta, hogy soha nem találkozott személyesen Zuschlag Jánossal, sem különféle pályázatokkal, sem a büntetőüggyel kapcsolatban. Arról sem volt tudomása, hogy Zuschlag kitől kapott ötvenmillió forintot a fiktív egyesületei által okozott kár megtérítésére.

Az egykori gyermek- ifjúsági- és sportminiszterek nevei nem szerepelnek a megidézendő tanúk listáján. Meghallgatásukat Ocsovai Tamásnak, a tárca egykori helyettes államtitkárának, valamint beosztottjainak a bíróság előtt tett vallomása alapozta meg. A tanúk ugyanis a tárgyalóteremben jóval konkrétabban és bővebben számoltak be a pályázatok elbírálási folyamatáról, a politikai eredetű megrendelések teljesítéséről, valamint a döntésekről, mint a nyomozati vallomásaikban.

A bíróság elsőként Jánosi Györgyöt hallgatta meg. Jánosi 2002-ben, a Medgyessy-kormány megalakulásával lett miniszter. Csaknem egy évig vezette a tárcát. Elmondta: minisztersége konfliktussal indult, mert a parlament ifjúsági és sport munkacsoportjának több tagja - Arató Gergely, Ujhelyi István, valamint Zuschlag János - ellenezték Mesterházy Attila politikai államtitkárrá történő kinevezését. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök jelezte: addig nem írja alá Mesterházy kinevezését, amíg a tárca nem köt velük politikai kompromisszumot.

A konfliktust végül úgy oldották meg, hogy teljesítették a munkacsoport kérését: az ifjúsági ügyek kerüljenek Ocsovai Tamáshoz. Így ő lett az egyik helyettes államtitkár. Jánosi bírói kérdésre válaszolva megerősítette: szóbeli megállapodás volt közte és Mesterházy Attila között arról, hogy ő a sportügyeket, az államtitkár pedig az ifjúsági ügyeket „viszi" a tárcánál. Hozzátette: ennek munkaszervezési okai voltak, mert a minisztériumban a kormányváltást követően komoly gondokkal küszködtek: jelentős volt a forráshiány, szerződéseket kellett átvizsgálni, több ügy jogszabályellenes volt, s ezek megoldása minden energiáját felemésztette.

A pályázati elbírálási folyamattal kapcsolatban Jánosi elmondta: a feladatot a helyettes államtitkárok végezték, ezen a szinten történt a pályázatok kiírása, a szakértők kirendelése, a döntési listák összeállítása. Miután javaslataikat a közigazgatási államtitkár is jóváhagyta, ő a döntéseket változtatás nélkül aláírta, azon nem változtatott. Hozzátette: reálisan nem is volt elvárható, hogy több ezer pályázat esetében a miniszter beavatkozzon, a szerepe - Jánosi elmondása szerint - lényegében formális volt.

A szocialista politikus ugyanakkor nem cáfolta, hogy bal- és jobboldali képviselők egyaránt erőteljesen lobbiztak a minisztériumban támogatásokért. A volt miniszter azt állította: a kéréseket úgy kezelte, hogy szólt a beosztottjainak: ha van rá mód, segítsenek, de a közös álláspont az volt a tárcánál, hogy konkrét ígéretet soha ne tegyenek. Jánosi hangsúlyozta: ő nem tudott arról, hogy baloldali ifjúsági szervezetek a holdudvarukhoz tartozó civil szervezetek pályázati támogatásaiból finanszírozták a működésüket, valamint rendezvényeiket, de nem is keresték meg ilyen jellegű kérésekkel. Ezt azzal magyarázta: Mesterházy kinevezése miatt nem volt felhőtlen a viszony a sport- és ifjúsági munkacsoporttal. Hozzátette: előfordult, hogy az országos hallgatói önkormányzat, illetve egyházi szervezetek vezetői is megkeresték támogatási ügyekben, amelyeknek egyedi kiutalással segített, de ezek miatt néhány baloldali ifjúsági szervezet azzal vádolta meg, hogy a jobboldalt segíti.

Gyurcsány Ferenc 2003 májusától 2004. szeptember végégig volt gyermek-ifjúsági és sportminiszter. Ő a minisztérium vezető posztjaira pályázatot írt ki, Benedek András lett a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkári státuszok egy részét megszüntették, illetve nagy részüket lecserélték. Ocsovai azonban továbbra is államtitkár maradt, pedig ő személyesen úgy vélte, hogy a szakmai tapasztalatai és előélete csak mérsékelten teszi alkalmassá a poszt betöltésére. Mivel azonban csak ő pályázott, és a kiírásnak megfelelt, tovább foglalkoztatták. Bírói kérdésre válaszolva Gyurcsány elmondta: nem tudja, hogy Ocsovai személye kihez vagy kikhez köthető, ez a kinevezésében nem játszott szerepet. A tárca akkori működésével kapcsolatban - folytatta Gyurcsány - azt tapasztalta, hogy hiányzik a kellő rend a szervezeten belül, ezért közvetlen munkatársaival hetente tartottak értekezleteket. Ezeken nem voltak ott a parlamenti ifjúsági munkacsoport tagjai, velük csak évente talán két alkalommal találkoztak, s akkor szakpolitikai kérdéseket vitattak meg.

A támogatásokkal kapcsolatban Gyurcsány azt az alapelvet próbálta érvényesíteni, hogy vannak a nagy horderejű szakpolitikai, stratégiai célok, amelyekre - az egyeztetéseket követően - jelentős összegeket különítettek el. Egyedi támogatási ügyekben azonban a tárcánál nem volt helye a konzultációnak - hangsúlyozta Gyurcsány, aki megjegyezte: a miniszternek joga volt a változtatáshoz, de ezzel sohasem élt, elfogadta az államtitkárain keresztül érkező előterjesztéseket. Hozzátette: ezt egyébként úgy kell elképzelni, hogy van egy körülbelül 30-40 oldalnyi táblázat több száz szervezet nevével, valamint a javasolt támogatási összeggel, s ez alá került szignója.

Gyurcsány - Jánosihoz hasonlóan - nem cáfolta: erőteljes volt a képviselői lobbi a támogatások érdekében. Ezt egyébként természetesnek tartotta. Annak érdekében viszont, hogy ez a lobbi ne terjessze ki nyomásgyakorlását az apparátusra, szabályozást vezetett be a képviselőkkel, polgármesterekkel való kapcsolattartásra. A közvetítő szerepet a politikai államtitkár, valamint a kabinetfőnök töltötte be. Annak érdekében pedig, hogy személy szerint ne közvetlenül őt keressék kéréseikkel, megszüntette a miniszteri keretet, mert úgy volt ítélte meg: ha nincs saját hatáskörben felhasználható összeg, akkor nincs lobbi sem.

Bírói kérdésre válaszolva Gyurcsány azt mondta: Ocsovai nem kapott instrukciókat tőle arra vonatkozóan, hogy milyen pályázati támogatásokat preferáljon, és neki miniszterként nem is volt tudomása a baloldali ifjúsági szervezetek finanszírozási gyakorlatáról. Hozzátette: a civil szervezetek támogatása annyira kis tétel volt, hogy nem is tartozott az ötven legfontosabb teendői közé.

A bíró rákérdezett Ocsovainak arra vallomásrészletére, amikor egy vasárnap felrendelte a minisztériumi dolgozószobájába egy táboroztatási pályázat ügyében. Gyurcsány erre azt válaszolta: ilyen nem történt, ez életszerűtlen, hiszen hétfőn reggel amúgy is találkoztak volna. Gyurcsány kijelentette: soha nem adott senkinek sem utasítást konkrét pályázatokkal kapcsolatban. További kérdésre azt felelte: a tárcánál biztos nem létezett politikai lista a támogatandó szervezetekről, mert ez ellentétes lett volna azzal a kultúrával, amit az általa vezetett tárca képviselt.

A bíró rákérdezett Lados Istvánnak - ő Zuschlag János titkára volt, s a per másodrendű vádlottja - azon kijelentésére, hogy egy fővárosi vendéglátóhelyen tartottak munkavacsorát, amelyen jelen volt Arató Gergely, Ujhelyi István és Zuschlag János is. Az este során Gyurcsány állítólag félrevonult Aratóval, valamint Zuschlaggal, és pályázatokról beszélgettek. A politikus erre azt válaszolta: nem emlékszik a konkrét eseményre, de soha nem beszélt Zuschlaggal sem kettesben, sem hármasban, s ha erre szükség lett volna, akkor azt nem nyilvános helyen teszi. Megismételte: Zuschlag azon képviselők közé tartozott, akik vehemensen képviselték álláspontjukat és lobbiztak támogatásokért.

Németh Zsolt ügyész - a vallomások alapján - azt kérdezte Gyurcsánytól: találkozott-e a már folyamatban lévő nyomozás során Zuschlaggal, valamint Bánáti Jánossal, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökével hármasban? Igaz-e, hogy a büntetőügyről beszéltek, illetve elhangzott-e, hogy Bánáti a Legfőbb Ügyészségen betekint majd az aktákba? Gyurcsány Ferenc kijelentette: nem beszélt az érintett személyekkel, és nem adott megbízást Bánáti Jánosnak, hogy járjon el az ügyben.

Arra a kérdésre, van-e tudomása arról, hogy ki és miért fizetett a Zuschlag Jánoshoz köthető egyesületek által okozott kárért ötvenmillió forintot, a válasz így hangzott: erről ő nem tud semmit. Az ügyész ezt a kérdést azért tette fel, mert a nyomozás során elhangzottak olyan vallomások, melyek szerint az MSZP 180 milló forintot különített el a büntetőügy összes költségeinek fedezésére.

Zuschlag János és tizenöt társa büntetőpere tavaly októberben kezdődött. A volt szocialista honatyát és hét társát különösen nagy értékre, bűnszervezetben elkövetett csalással vádolják, további nyolc fő csalásért és bűnpártolásért áll a bíróság előtt. A kárérték - amelynek nagy részét a vádlottak megtérítették - hetvenötmillió forint. A vádlottak közül az elsőrendű vádlott Zuschlag, valamint a harmadrendű Katus Ferenc múlt év szeptembere óta előzetes letartóztatásban van. Az ügyészség szerint Zuschlag egy ifjúsági és civil szervezetekből álló hálózatot hozott létre, amelynek működése kizárólag a pályázati támogatások megszerzésére korlátozódott. Elszámolásaiknak hamis tartalmú beszámolókkal és számlákkal tettek eleget.

Az egykori képviselő a per elején már vallott, ekkor visszautasította vádat. Annyit elismert, hogy a pályázati kiutalások csúszása miatt több esemény megrendezését átmenetileg más pályázat pénzéből fizették ki. Később újabb vallomást tett, amelyben nagyrészt elismerte bűnösségét, de azt tagadta, hogy ez egy tudatosan felépített szervezet lett volna, amit ő irányított.