Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy állami tulajdonban lévő, Balaton-parti rész magánkézbe kerülhet - ezzel indokolta Fekete Barnabás, Balatonvilágos polgármestere azt, hogy miért nem léptek fel korábban erélyesen egy tavaly bejegyzett ingatlancsere ellen. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) egy balatonvilágosi, közvetlen vízparti, 14 ezer négyzetméternyi területen fekvő állami üdülőt cserélt el egy parttól távolabb fekvő, 25 százalékkal kisebb területű magáningatlanra. Miután az önkormányzat eddigi tiltakozásai nem vezettek eredményre, a közelmúltban a csereügylet törvényességi felülvizsgálatát, a csereszerződés semmissé nyilvánítását kezdeményezték a Legfőbb Ügyészségnél.

"Vízparti ingatlanok eladók!" Ez a felirat olvasható az egykori belügyminisztériumi Kék Balaton üdülő már lebontott, letisztított és felparcellázott területének kerítésén. A helyiek felháborodása érthető: Balatonvilágosnak csak egy apró strandja van, mert az öt kilométer hosszú partszakaszát végig beépítették - még az ezt megtiltó törvény életbe lépése előtt. A volt állami üdülő 174 méteres partszakasza maradt az utolsó esély arra, hogy a nyitottá "harcolt" Club Aligán kívül közterületi vízparthoz jusson a település.

Balatonvilágosnak 2004 - ekkor fogadták el a vízpart-rehabilitációs terveket - óta törvényi lehetősége és feladata parti sétány kialakítása. A polgármester szerint ezt azért nem vezették át eddig a helyi építési szabályzatba - ami bevonta volna az önkormányzatot is a vitatott ingatlancserébe -, mert azt várták, az állam a kijelölt parti sáv megszerzéséhez végrehajtási rendeletet alkot, és forrást is ad - de ez elmaradt.

A település álláspontja az, hogy az államháztartásról és az állami vagyonról szóló törvények nem tették volna lehetővé az önkormányzat elővásárlási jogának kijátszását szolgáló ingatlancserét. Amíg e kérdés eldől, és a sétánytervvel is módosult helyi építési szabályzat jogerőre emelkedik, Balatonvilágos változatási tilalmat rendelt el a vízparti ingatlanjain azért, hogy a volt állami üdülő területének fejlesztése ne növelje a kisajátításra váró rész értékét. (Telefonos érdeklődésünkre egy ingatlanközvetítő 80-100 ezer forintos négyzetméterenkénti áron kínálta a vízparti ingatlanokat, amelyből a parthoz vezető úttal együtt úgy 2200 négyzetméternyit kellene kisajátítania az önkormányzatnak.)

A csereügylet az MNV Zrt. álláspontja szerint törvényes - ez derült ki a szervezet kommunikációs osztályának tájékoztatásából. Indokolttá az tette, hogy a Kék Balaton évekig használaton kívül, rendkívül elhanyagolt állapotban volt, felépítményeinek elbontásához, a hasznosításhoz szükséges új épület tető alá hozásához nem volt pénz. A cserével megszerzett ingatlan viszont kitűnő állapotú, üdültetésre alkalmas építménye van, vele szemben egy másik vízparti, állami tulajdonú ingatlannal, amellyel összevonhatóvá vált az üzemeltetése. A céggel megkötött csereszerződés tartalmazza az önkormányzat part menti sávra vonatkozó elővásárlási jogát, ami az állami vagyonról szóló törvény értelmében csere esetén - az MNV szerint - nem illette meg.

Páljános András, az ingatlanát elcserélő Aranyföveny Szolgáltató Kft. ügyvezetője - aki a céget tulajdonló Reneszánsz Kőfaragó Zrt. vezérigazgatója - arról tájékoztatott: az állami üdülőért adott Reneszánsz panziót a dolgozóik üdültetésére építették nyolc éve, medencével, teniszpályákkal. Mivel nem volt kellő érdeklődés iránta, két évig panzióként működtették, de ez évi 20-25 millió forintos ráfizetést hozott. Ezért fogadták el az MNV ajánlatát. A vízparti területet rendbe hozzák, felparcellázzák, közművesítik, eladják. Mivel a part menti részre az önkormányzatnak elővásárlási joga van, a bejegyzett telekmegosztás során osztatlan közös tulajdonban hagytak egy hat méter széles sávot - így teremtve lehetőséget az ügy későbbi rendezésére.

A változtatási tilalmat több okból sem tartja jogszerűnek Páljános András. Szerinte az a telek már nem létezik, amire azt az önkormányzat meghozta. Egyébként pedig - hangsúlyozta - cége érvényes építési engedéllyel rendelkezik a kialakított telkek közművesítésére. Ha az önkormányzat nem vonja vissza a rendeletét, az Aranyföveny ügyvezetője 700 millió forintos kártérítési pert helyezett kilátásba.