WikiLeaks: Gyurcsány csatái a nagykövettel
2007. április 4.: Felkészülés a meccsre
Mintha magát is próbálta volna felkészíteni a kormányfői találkozóra April Foley amerikai nagykövet, amikor 2007. április 4-én a WikiLeaks által publikált diplomáciai táviratok tanúsága szerint írt egy politikai összefoglalót Magyarországról a washingtoni külügyminisztériumba. Eszerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök moszkvai nyitása már a külpolitikára általában érzéketlen magyar ingerküszöböt is elérte, mivel az ellenzéki Fidesz a „kommunista kleptokrata” kép ábrázolásához már felhasználja a kormányfő oroszpártiságát is. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke az energiabiztonság területén ezzel összefüggésben olyan „agresszív” támadást indított, hogy az amerikai követség információja szerint magából a MOL-ból szóltak a Fidesz elnökének, hogy ne essen át a ló túlsó oldalára.
Foley egyeztetett a szabaddemokrata Eörsi Mátyással is, aki négyszemközt megmondta: ő is helyteleníti Gyurcsány moszkvai nyitását, és a kormányfővel is közölte, hogy naiv elképzelés az oroszoktól speciális kapcsolatban reménykedni. Eörsi frusztrált amiatt, hogy Gyurcsány „Moszkvába és Szocsiba jár, és hülyeségeket beszél” – jegyezte fel a nagykövet. Foley szerint a kormányfőtől ellentétes üzeneteket lehetett hallani mind az energiabiztonság, mind a rakétapajzs kapcsán. Miközben a Fidesz aktuálpolitikai érdekből épp Washington felé nyitott, Gyurcsáy könnyű előnyöket remélt a gázszállítás és más ügyek kapcsán. Közben az amerikai fél nem tudott mást ajánlani, csak „rideg és kemény valóságot”.
Foley ígéretét már másnap beváltotta.
2007 április 5.: A birodalom odavág
Április 5-én négyszemközti megbeszélést folytatott egy másik, titkos minősítésű távirat szerint Foley és Gyurcsány, amelyen a magyar kormányfő elvesztette lélekjelenlétét. A nagykövet, aki szerint a kormányfő viselkedése a „panaszostól a színészkedőig” terjedt, felhívta rá a figyelmét, hogy Magyarország kétértelmű üzeneteket küld az energiabiztonság kérdéskörében. Ám mivel a tetteknek a szavaknál nagyobb a súlyuk, Foley ajánlatot is tett arra, hogyan tisztázhatná magát a kormány. Például Gyurcsány elutazhatna Azerbajdzsánba, Budapest pedig rendezhetne egy Nabucco-konferenciát.
A felvezetésből nem derül ki, hogy problémáját pontosan mennyire „ridegen” és „keményen” adta elő Foley, de a nagykövet szerint a „stábja által (már megint) rosszul felkészített” Gyurcsány úgy válaszolt, mint akit tőrbe csaltak. Számára „meglepő”, hogy ez a helyzet előállt, és „súlyosabb, mint gondolta”. A kormányfő „csalódottságát” fejezte ki, hogy „félreértések és félrevezetések” kételyeket ébreszthetnek Magyarország álláspontjával szemben, és „a barátságunknak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon egy idézetnek az International Herald Tibune-ből”. Gyurcsány ekkor szóban hitet tett a diverzifikálás mellett, de tagadta, hogy „bármilyen kötelességünk lenne választani” az energiaszállítók közül, annak ellenére, hogy „egyes körök szívesen vennék, ha elköteleznénk magunkat a Nabucco mellett, függetlenül annak megvalósíthatóságától”.
Ezen a ponton a nagykövet megjegyzése szerint Gyurcsány már „káromkodott”. „Ki a franc akarna a Gazpromtól függeni?” – kérdezte, hozzátéve, hogy ha lenne bármilyen reális alternatíva, az ország választása felől nem lehetne kétség. Majd, a távirat szerint, nem csak a Nabuccót, de a Horvátországon keresztüli szállítás lehetőségét is leszólta. A kormányfő arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar-orosz kapcsolatokat nem lehet az energiakérdésre korlátozni, és az elmúlt négy évben háromszorosára emelkedett az exportunk Moszkva felé. Foley közbevetésére, miszerint ez nem fokozza-e a függő helyzetet, Gyurcsány kikéri magának, hogy bárki megtiltsa, hogy az oroszoknak adjunk el árut. A kormányfő a keleti gázszállítási meccsekre utalva elmondta: egyébként sem szeretné, ha nekünk kéne megfizetnünk annak az árát, hogy ő a diverzifikálási terveket álomnak minősítette.
Foley a monológra annyit felelt, hogy Magyarország ellentmondásos hozzáállása a Nabuccót „rossz álommá” változtathatja, a kormány eltérő nyilatkozatainak konkrét hatásuk lehet a projektre és a szövetségesek hozzáállásra is. A nagykövet felszólította Gyurcsányt, hogy a jövőben tettekkel bizonyítsa elkötelezettségét.
Gyurcsány a találkozó végén talán valamivel higgadtabb hangnemben sajnálatát fejezte ki a félreértésért. Szerinte „egy teljes értékű kapcsolathoz két fél kell”, és felajánlotta, hogy bármikor folytathatják a megbeszélést. Azért még elmondta, hogy „sebet ejtett” rajta, hogy az ő „kiegyensúlyozott” politikája Moszkva felé megkérdőjelezte Magyarország irányultságát, de ígérete szerint lépéseket fog tenni „barátságunk megvédése” érdekében.
2007. április 16.: Gyurcsány visszatér
Tizenegy nappal később a magyar kormányfő ismét négyszemközt találkozott az amerikai nagykövettel, és az erről készített, szintén titkos táviratot olvasva úgy tűnik, voltaképpen meghunyászkodik. A kormányfő elmondta, hogy személyesen is felkavarta az előző vita. Ő viszont „három házasság után” rájött arra, hogy „az előrelépésre kell összpontosítani, és nem a vádaskodásra”. Gyurcsány hitet tett a diverzifikálás mellett, és a következő ötlettel állt elő: elküldi Göncz Kinga külügyminisztert Közép-Ázsiába, hogy előkészítse az ő 2008-as látogatásait a térségben (a nagykövet megjegyzi, hogy egyedül Azerbajdzsánt nevezte meg konkrét célországként). Ezentúl beszélni fog Ivo Sanader horvát miniszterelnökkel az előző vitában lesajnált gázvezetékről, megkéri a washingtoni magyar nagykövetet, hogy véleménycikkben pontosítsa a magyar kormány álláspontját, valamint igyekszik megszervezni Budapesten a Nabucco-konferenciát. Vagyis Foley április 5-i ajánlatához képest túlkompenzált, majd felvetette, hogy a washingtoni „félreértések” tisztázására személyesen is beszélne telefonon George W. Bush amerikai elnökkel.
Ám a nagykövet nem ad ingyen egy ilyen a telefonbeszélgetést: Bush csak akkor veszi fel a kagylót, ha pozitív lépéseket látnak magyar részről az amerikaiak. Foley táviratában válaszának ismertetése után zárójelben adott magyarázatot feletteseinek. „Reméljük, hogy ezzel a válasszal nyerünk egy kis időt, de szerintünk Gyurcsány vissza fog térni a legfelsőbb szintű beszélgetés felvetéséhez” – írta Foley, és ennek a veszélyeiről is felvilágosította a washingtoni külügyet. A magyar politikusok ugyanis a kapcsolatfelvételt a nyilvánosság előtt szeretik úgy beállítani, mintha az Egyesült Államok „megértené” az álláspontjukat.
Ha Gyurcsány szerette volna helyrehozni a kapcsolatot a két héttel korábbi vita után, akkor a távirat tanúsága szerint egy komoly hibát elkövetve kockáztatta mindezt. A nagykövetnek beszámolt ugyanis a Putyinnal folytatott moszkvai tárgyalásairól, amelyen szerinte Putyin „nem hozta szóba az energetikát”. Ám Foley zárójelben megjegyezte: Gyurcsány tanácsadói főnökük háta mögött az amerikai nagykövetségnek elmondták, az energiakérdések miatt volt az egész út.
A nagykövet úgy összegzett: Gyurcsány végre nem játszotta el az „áldozat szerepét”. Szerinte a kormányfő a belpolitikai helyzet miatt viszont súlyosan sebzett, a nemzetközi sajtó pedig szűkíti mozgásterét. Foley megjegyezte, hogy Gyurcsány többször használta beszélgetésük során a „bízzon bennem” fordulatot, és hogy segítséget kért a negatív médiavisszhang megfékezésében (zárójeles megjegyzés Foley-tól: bármennyire vágyik is erre a kormányfő, a sajtó nem fogja futni hagyni). A nagykövet szerint összességében jó hír, hogy Gyurcsány megmozdult, és javaslatai a helyes irányba mutatnak, ám továbbra is el kell látni információval, „hogy a kormány tájékozottan hozhassa döntéseit.”
2007. június 17.: Desszert
Két hónappal a drámai találkozók után, június 17-én az amerikai nagykövet ebédre fogadta Gyurcsány Ferencet és feleségét, Dobrev Klárát. A kormányfő „feszültnek, befelé fordulónak és nyíltan védekezőnek” tűnt a nagykövet szerint. Gyurcsány a tányér fölött reményét fejezte ki, hogy Magyarország nem kerül a lővonalba a „számára észrevétlenül” megromlott orosz-amerikai viszony miatt, és a jövőben mélyebb magyar-amerikai egyeztetések lehetővé teszik a félreértések elkerülését. Bár Foley a táviratban megjegyezte, hogy a tudatlanság inkább kényelmes, mint hihető magyarázat, az egyeztetések felvetését örömmel fogadta el a nagykövetség, mert véleményük szerint ezzel meg tudja akadályozni, hogy Budapest külpolitikája tovább sodródjon a rossz irányba.
