Vörösiszap-per: hibázhattak a tározó építésénél

Szakmailag problémásnak nevezte az iszapömléskor átszakadt X-es tározó többütemű kivitelezését a vörösiszap-katasztrófa miatt indult büntetőper szombati tárgyalásán meghallgatott szakértő a Veszprémi Törvényszéken.

Sz. László – aki a X-es kazetta kiviteli tervei közül a mélyépítési földmunkák tervezését végezte – azt mondta: az általa készített terv megfelelt az előírásoknak, tervezői felelősséget nem érez a katasztrófa bekövetkeztéért.

A szakértő szakmailag problémásnak tartotta, hogy a lerakót először erőművisalak-hiány miatt a Balti-tenger szintje feletti 205 méteres magasságúra építették, és az eredetileg tervezett 216,5 méteres magasságot csak 1997-ben érte el. Mielőtt megmagasították volna a lerakót 11,5 méterrel, már beüzemelték.

A tanú szerint ez azért volt problémás, mert a talajmechanikai szakvélemény a teljes, 216,5 méteres gátmagasságra vonatkozott – ami a talaj egyenetlenségei miatt 20-23 méteres tényleges magasságnak számít –, a köztes állapottal nem számolt.

A talajra így nem a teljes magasságú fal nehezedett, miközben az elhelyezett vörösiszap már áztatta a gát alatti talajt – tette hozzá. Szerinte a tározóban elhelyezett folyadék kémhatásának a tervezés szempontjából nem, csak a technológiai berendezések szempontjából volt jelentősége, tudták, hogy a vörösiszap lúgtartalma magas.

Azzal számoltak, hogy a lúg nem lép reakcióba a gátak alatti talajjal, mert erről a hatvanas évektől megépült tározók több évtizedes tapasztalatot nyújtottak. A szakértő ismeretei szerint a megépült létesítményt a jogszabályok szerint a tervezőnek nem kellett besorolnia egyetlen lerakókategóriába sem.

A tervezőt hosszan kérdezték az általa a tározótérbe megtervezett úgynevezett csurgalékvíz-elvezető árkok működéséről, amely a gátakon átszivárgó víz elvezetését biztosítja. Kiemelte: az árkok félévenkénti tisztítására, karbantartására vonatkozó előírás fontos, mert a vízelvezetés akadályozása a gát lábánál a talaj "elmocsarasodását" okozhatja.

A szakértő jelezte, az árkokból származó víz gyári szivattyúrendszerét nem ismeri, azt nem ő tervezte. Az ügyész kérdésére elmondta: a szivattyúk működésének naplózásából – amelyek a szivattyúakna vízszintjét jelzik – nem lehet következtetni arra, hogy az árkokból kilépett a víz.

A hatodrendű vádlott, P. Ferenc, a vörösiszap-tároló területének felügyeletével megbízott vezető erre reagálva közbevetette: ilyen "vízkilépés" 1998 óta soha nem fordult elő.

A per november 26. és 30. között újabb szakértők meghallgatásával folytatódik.

A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt – az ügyben indult büntetőper vádirata nyolc ember halálát köti össze közvetlenül a vörösiszapömléssel –, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. A Veszprémi Törvényszéken szeptember 24-én kezdődött a többi között közveszélyokozás miatt a timföldgyár vezetői, egyes alkalmazottjai ellen indított büntetőper.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.