A Fővárosi Közgyűlés március végi zárt ülésén döntött a Fővárosi Vízművek Zrt. 25 százalékos részvénycsomagjának visszavásárlásáról, illetve a francia Suez és a német RWE közös konzorciumával 1997-ben kötött szerződéseinek felbontásáról. A befektetők összesen 16,5 milliárdot fizettek a vízművek részvénycsomagjáért, illetve a menedzsmentjogokért. Demszky Gábor akkori főpolgármester „nagyon jó üzletnek” tartotta az egyezséget, mivel az egyszeri, jelentős összegű bevétel mellett további pluszpénzekre számíthatott a főváros évente, ráadásul ezzel megszabadulhattak a szükséges fejlesztések pénzügyi nyomásától. A konzorcium kisebbségi részesedése ellenére döntéshozóvá vált, s menedzserdíj címén az első években 3,5-4 milliárdot vehetett ki a cégből évente. A városvezetés 2006-tól megpróbálta leszorítani az összeget, amelyet osztalék címén később meg is kapott Budapest vezetése. Az új városvezetés ezt is sokallta, ahogy a szerződés 2022-es lejártakor esedékes további 17 milliárdot is. Sőt az egész szerződést eleve elhibázottnak, a fővárosra nézve hátrányosnak tartotta. 

A főváros a privatizációs szerződések teljes dokumentációját átadta az ügyészségnek, amely tavaly októberben elrendelte a nyomozást hűtlen kezelés okán. Ez azonban a külföldi érdekeltségeket aligha érinti. Ezzel párhuzamosan Tarlós 2011 tavaszán a tárgyalások megindítására kérte fel a Budapesti Városüzemeltetési Központ multivilágból érkező igazgatósági elnökét, Fodor Istvánt. A konzorcium hajlott a szerződés módosítására. A főváros három ponton változtatott volna: komolyabb befolyást kért a vállalatirányításban, csökkenteni kívánta a menedzsmentdíjat és átvenni a fővárosi víziközművagyont. A Suez–RWE tandem ezt el is fogadta volna, de a főváros kizárólagos tulajdonra vágyott.

A legutóbbi Fővárosi Közgyűlés meg is adta a felhatalmazást a főpolgármesternek a szindikátusi és menedzserszerződés azonnali hatályú felbontására. A városvezetés a külföldi befektetők súlyos szerződésszegésére hivatkozott. Ezt a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tavalyi jelentésére alapozzák, amely szerint a főváros tűzivízellátása nem megfelelő. A tűzcsapok jelentős része ugyanis üzemképtelen, mivel a Fővárosi Vízművek elmulasztotta a karbantartásukat. 

A Suez és az RWE szintén készített egy jelentést, amelyben saját felülvizsgálati eredményeikre alapozva állítják: a 32 ezer tűzcsap 7,8 százaléka volt működésképtelen, további 18 százaléknál kisebb hibákat észleltek. A problémát azonban – szerintük – már orvosolták. Nem hinnék, hogy bármely bíróság elmarasztalná őket egy korábbi, időközben orvosolt hiba miatt.

Az egyre inkább elmérgesedő viszony miatt azonban a külföldi befektetők is egyre kevésbé zárkóztak el a szerződésbontástól, de elfogadható vételárat kértek. A főváros első ajánlata kevesebb mint hatmilliárdról szólt. A megállapodás végül ennél jóval magasabb áron köttetett. Tarlós István szerint azonban a főváros az eredeti privatizációs árhoz képest 1,4 milliárd forinttal kevesebbért juthat hozzá a részvényekhez, s a városban maradhat a következő tíz évben kifizetendő mintegy 33 milliárd forintos menedzsmentdíj is.

A március végi szándéknyilatkozat értelmében a főváros 15,1 milliárd forintot fizet a tulajdonrészért és a menedzsmentjogokért. Az első 8 milliárdos részletet szerződésbontáskor kell kifizetni, s a következő négymilliárd is esedékessé válik a következő két évben, míg a fennmaradó rész a konzorcium 2,5 milliárdos hitelállományának átvállalása. Tarlós István korábban még a cég nyereségéből fizetett volna, ám ennyit nem termel ki a cég két év alatt. Az utóbbi években a külföldi befektetők évi 1-2 milliárd forintot vettek ki a cégből menedzsmentdíj címén, míg a főváros hasonló összegű osztalékot kapott. A vételárat így a vízművek, illetve egy másik közműcég által felvett hitelből fizetik majd. A közgyűlés által elfogadott szándéknyilatkozat azonban három ponton változott a külföldi befektetők által jóváhagyotthoz képest. A módosítások elsősorban az átadás után még fennálló részletek megfizetésének garanciáira vonatkoznak. Így azt újra el kellett fogadtatni a külföldi részvényesekkel. A városvezetés némi nyomásgyakorlásként bejelentette: ha 90 napon belül nem sikerül megállapodni, az önkormányzat él a rendkívüli felmondás lehetőségével. Erre végül nem került sor. A megállapodást azonban a pénzügyi forrás megjelölésével még a közgyűlésnek is jóvá kell hagynia.

Tarlós István főpolgármester korábban azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a főváros folytatni kívánja a korábban eladogatott fővárosi közműcégek visszavételét. A következő célpont a Fővárosi Csatornázási Művek lesz. A főpolgármester azt is jónak tartaná, ha az összes vízi közművet – vízmű, szennyvíztisztító, csatornázási művek, szippantósok – egy cégbe vonnák össze, de erre ebben a ciklusban aligha kerülhet sor.