A 31 oldalas tervezet több ajánlást is megfogalmaz a „magyar hatóságok” számára, ám azok megvalósításának mikéntjéről és menetrendjéről a kormánytól kér válaszokat. A válaszok vizsgálatát a jelentéstervezet szerint az EP, (feltehetően Tavares), az Európai Tanács és az Európai Bizottság egy-egy delegáltjával együtt végeznék el, és tennének javaslatot a 7.1 elindítására, amennyiben a válaszok nem kielégítők. 

Szavazás az Európai Parlamentben

A 7.1-es pontban vázolt lépés tulajdonképpen monitoring eljárásként is értelmezhető, szavazatmegvonásról itt nincs szó. A mechanizmus beindításához az kell, hogy – ebben az esetben – az Európai Parlament indoklással ellátott javaslatára az uniós tagállamok négyötödös többsége megállapítsa, „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket.” Ám ez előtt az uniós tagállamok meghallgatják a problémás országot, amelynek ajánlásokat is tehetnek.

A dokumentum részletesen elemzi a magyar alkotmányos átalakulás elmúlt időszakban tapasztalt fejleményeit, és az ehhez kapcsolódó aggályokat, vizsgálatokat. Ezekből következtetést vonva megállapítja, hogy „az alkotmányos és jogszabályi keretek nagyon rövid időn belüli ismételt módosításainak rendszerszintű és általános trendje, valamint e módosítások tartalma összeegyeztethetetlen az EUSZ 2. cikkében” foglalt értékekkel (az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait – tiszteletben tartásának értékei, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség).

Továbbá eltérnek a 3. cikktől, amely ezeknek a jogoknak az előmozdítását írja elő, és az Európai Unió Alapjogi Chartájára hivatkozó 6. cikktől is. A dokumentum azt is megállapítja, hogy „e trend – kivéve ha azon időben és megfelelő módon nem változtatnak – az EUSZ 2. cikkében említett értékek súlyos megsértésének kockázatát eredményezi.”

Ez a lépés azonban elkerülhető, ha a magyar kormány eleget tesz a jelentésben foglalt ajánlásoknak, „azzal a céllal, hogy maradéktalanul visszaállítsák a jogállamiságot”, és az alapvető jogok érvényesülésének biztosítékait. Tulajdonképpen a negyedik alkotmánymódosítás visszavonását kéri a szöveg, amikor azt írja: „maradéktalanul állítsák vissza az alaptörvény elsőbbségét, törölve belőle azokat a rendelkezéseket, amelyeket az alkotmánybíróság (AB) a korábbiak folyamán alkotmányellenesnek nyilvánított”. Emellett kérik az AB ítélkezési gyakorlatát semmisé tevő rendelkezések visszacsinálását. A dokumentum azt is elvárja a kormánytól, tegye lehetővé az érdemleges, valódi vitát a parlamentben az ellenzéki és a kormányoldal között, és hogy vonja be a közvéleményt a jogalkotásba. Az alaptörvénnyel kapcsolatos egyik fő kifogás a dokumentum szerint pont az, hogy egy politikai erő akaratát képviseli, a nemzeti konzultáció nem adott teret valódi véleményalkotásra, s az egy hónap alatt végigfuttatott tervezethez nem próbáltak meg széles társadalmi konszenzust kialakítani.

A dokumentum továbbá kéri a Velencei Bizottság ajánlásainak való teljes megfelelést, többek között a sarkalatos törvények nagy arányának visszanyesésében, illetve tájékoztatást arról, miként akarják megoldani a hivatali idejük előtt elmozdított vezető tisztségviselők helyzetét – azzal a szándékkal, hogy ilyen elmozdítás ne történjen többet. „Állítsák vissza az Alkotmánybíróság kivétel nélkül valamennyi jogszabály felülvizsgálatához való jogát” – jelenti ki a szöveg, hozzátéve, hogy az AB-nek tudnia kell vizsgálni minden jogszabályt, köztük az alkotmánymódosításokat is. Kiemeli a szöveg a Költségvetési Tanács jogköreinek visszanyesését is, amely jelenleg a parlament hatásköreit csorbítja. Az alaptörvénybe foglaltatnák a bírák elmozdításának tiltását, az igazságszolgáltatás irányító szerveinek struktúráját és összetételét, és az AB függetlenségének biztosítékait. Felszólítja a magyar kormányt arra is, hogy eredeti állásukba helyezzék vissza az ezt kérő, kényszernyugdíjazott bírákat. Objektív kritériumok megállapítását kérik az ügyáthelyezésekkel kapcsolatban.

A média területén általánosabb megfogalmazásokat tesz a jelentéstervezet, amely többek közt azt kéri, „kötelező erejű eljárások és mechanizmusok álljanak rendelkezésre a közszolgálati média, az igazgató- és médiatanácsok és a szabályozó testületek vezetőinek kiválasztására és kinevezésére” a szakmaiságnak, a függetlenségnek és a különböző politikai és társadalmi szegmensek képviseletének megfelelve. Azt is kérik, biztosítsanak igazságos média-hozzáférést a politikai vetélytársaknak.

A dokumentum elemzésében többek között kifogásolja az egyéni képviselői indítványok benyújtásának nagy arányát, amely „áramvonalas” jogalkotással kiszorul a szélesebb párbeszéd. Azt is megállapítja a szöveg, hogy a negyedik alkotmánymódosítással az AB már nem tudja betölteni alkotmányvédő szerepét. Kifogásolják az MTI mint állami hírszolgáltató monopolhelyzetét is. Aggasztónak írja le a tervezet, hogy „a közszolgálati műsorszórás egy rendkívüli mértékben központosított intézményrendszer ellenőrzése alatt működik”. A jelentéstervezet elismeri a gyűlöletkeltéssel és a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos szigorúbb magyar szabályozás fontosságát, de megjegyzi, hogy a jogszabályok egyedül nem képesek az intoleranciát visszaszorítani.

A dokumentum arra is kitér, hogy „miközben egy új alaptörvény kidolgozása és elfogadása tagállami hatáskörbe tartozik, a tagállamok és az EU közös felelőssége annak biztosítása, hogy az alkotmányozási folyamat és az alaptörvények tartalma összhangban legyen az unió közös értékeivel”. Az Európai Bizottságtól azt kéri a tervezet, hogy ne csak egyes jogszabályok megfelelését vizsgálja, hanem holisztikusan, az adott tagállam jogállamiságát is. Csalódottan szól a tagállamokat magába foglaló Európai Tanácsról, amely – mint a jelentéstervezet emlékeztet – az egyetlen uniós intézmény, amely egyelőre hallgat a kérdésben. A tervezet egyébként Petőfi Sándortól idéz mottóként: „Haza csak ott van, hol jog is van”.

Azt a zöldpárti politikus kedden újságírókkal beszélgetve elismerte, hogy a dokumentum szövege biztosan változni fog a módosító javaslatok eredményeképp. Kérdésünkre elmondta, a szakbizottság várhatóan júniusban szavaz a jelentésről, de az a pártok frakcióvezetőinek feladata, hogy kitalálják, mikor kerül az EP plenáris ülése elé. Tavares nem akarta megnevezni, hogy hány, vagy mely ajánlásokat kell a magyar kormánynak mindenképpen végrehajtania ahhoz, hogy elkerülje a 7. cikk beindítását. – Ez nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés – fogalmazott a portugál politikus. Hangsúlyozta: ez egyelőre az ő, a jelentéstevő dokumentuma, majd ha a szakbizottság szavaz róla, akkor a bizottság álláspontja lesz, és csak a plenáris voksolás után nevezhető az EP véleményének. Azzal kapcsolatban, hogy a 7. cikket eddig elvető néppárti képviselők támogatását maga mögött tudja-e, úgy válaszolt: „Ez nem bal- kontra jobboldal kérdése. Ez a közös értékeinkről szól”. A kettős mérce vádjára kitérve azt mondta, az ügy nem elsősorban Magyarországról szól, hanem Európáról, és arról, hogyan tud megfelelni a saját maga által megfogalmazott értékeknek.