Visszatértek, de nem megtértek a magyar baloldal ifjú partizánjai
Galba-Deák és Kalmár a tavalyi országgyűlési választásokon még Szanyi Tibor kampánycsapatát erősítették, majd az MSZP választási veresége után ideológiai és pártreformbéli viták miatt (a DH szerette volna markánsan balra tolni a szocialista pártot) szakítottak az MSZP-vel és új utakat kerestek. "Akkor úgy gondoltuk, hogy lehetséges az MSZP-től balra egy valódi antikapitalista, progresszív baloldali, hogyne mondjam kommunista pártot létrehozni. Ez lett volna a Zöld Baloldal, Tamás Gáspár Miklós vezetésével. De ez a kísérlet is megbukott" - fogalmazott lapunknak Galba-Deák Ádám, aki fiatal kora ellenére a Zöld Baloldal főpolgármester-jelöltje volt a tavalyi önkormányzati választásokon.
"Terveztünk volna tovább a Zöld Baloldallal, de rá kellett döbbennünk, hogy mi puszta mellkassal állnunk a csatában és nincs mögöttünk senki és semmi. Jó példa erre az, hogy egy aktivistánk éjjel-nappal dolgozott a vörösiszap-katasztrófa helyszínén, de érdemi erőforrás nélkül és a kormány nehéztüzérsége ellen alig tudott elérni valamit. Hiába becsülték és szerették meg a helyiek. Tavasszal elhagytuk a Zöld Baloldalt, hogy újra életet leheljünk a Demokratikus Hálózatba" - vette át a szót Kalmár Szilárd.
Azzal kapcsolatban, hogy ezzel visszatérnek-e az MSZP ernyője alá is, azt mondták: az MSZP-n kívül tényleg nincs élet. "Megpróbáltunk csinálni valamit a balszélen, de a mérsékelt sikertől eltekintve nem jött be. Infrastruktúra, bázis, pénz nélkül neme megy. Félreértés ne essék, kritikusan szemléljük továbbra is azt, ami az MSZP háza táján zajlik. Komoly probléma például, hogy az MSZP nem baloldali párt, hanem polgári demokrata. Azt szoktuk mondani: ha megnézzük az elmúlt húsz évet, akkor ez a párt először nem tudott, majd nem mert, végül pedig már nem is akart vörös erő lenni. Vannak akik ezt próbálják képviselni, szolidárisak is vagyunk velük, de az nem a mi meccsünk. A feladat nem a politikai bozótharc, hanem a nyílt sisakos küzdelem. A baloldal az elmúlt évtizedekben megszűnt társadalmi, kulturális alternatíva lenni. Egy szűk értelmiségi körbe szorultunk vissza. Ha erősödni akarunk, akkor a baloldaliság reneszánszára van szükség. Szociális mozgalmakra, vörös sajtóra, könyvkiadásra van szükség" - hangsúlyozták lapunknak. Utóbbi esetben már léptek is, életre keltették a Táncsics Mihály által 1848-ban alapított "első hazai néplapot", a Munkások Újságját. Az ingyenes lap kiadása azonban komoly anyagi terheket jelent a mozgalom számára, támogatásra pedig nemigen számíthatnak.
"Az MSZP ölébe már csak azért is nehéz lenne visszabújni, mert mi nem titkoljuk, hogy az LMP az elmúlt hónapokban sokat haladt abba az irányba, hogy baloldalinak mondható politikai erő legyen. Komoly fenntartásaink vannak velük természetesen továbbra is. Az MSZP holdudvarában ma inkább csak megszokásból vagyunk jelen, barátaink többsége ma még itt van, de ha ez a párt nem mozdul határozottan balra, ha ragaszkodik a jellegtelenség dominanciájához, akkor végleg el fogja veszteni a hozzánk hasonló fiatalabb baloldaliakat" - fogalmazott Galba-Deák, hozzátéve: "azt világosan kell látni, hogy a kormány siker-propagandája ellenére millió a megoldatlan kérdés".
Úgy látja, hogy az értelmiségiek többsége remélte, hogy a Fidesz a kétharmados többséget jóra használja és megoldja a "húsz éve gennyes fekélyként társadalomban lévő és egyre erősödő problémákat", de nem ezt tette. "A Fidesznek nincs más célja, mint saját magát és a világot válságba borító neoliberalizmus politikájának bebetonozása még évtizedekre Magyarországon. Politikája szegény-ellenes, minden intézkedésével a vagyonosok még gazdagabbá tételét segíti elő, miközben a szegényeket pedig egymásra uszítja. Innen üzenjük neki, hogy végső célja nem fog sikerülni" - tette hozzá Galba-Deák Ádám. Az újjászervezett Demokratikus Hálózat hamarosan utcai megmozdulásokkal és más politikai akciókkal készült, de ezekről egyelőre részleteket nem árultak el.
