Levél magyar barátainknak

A „kiegyensúlyozott” tájékoztatás bevezetése a félelem és a cenzúra bevezetése a magyar újságírásba. A nyilvános médiában dolgozó újságírók és publicisták félteni fogják a maguk és a családjuk egzisztenciáját, hiszen a kormány képviselői felügyelik és minősítik munkájukat. Akárcsak a kommunizmusban, vékony jégen kell majd táncolniuk, a szerkesztőségekben és igazgatóságokon sor kerül az „alkalmasak” és „alkalmatlanok” szétválogatására, a leváltásokra, az ellenszegülők elbocsátására. A független média szorult helyzetben lesz, a nem objektív (!) tájékoztatás vádjával kell szembenéznie. Minthogy a kormány „magyaros” orientációjú, mi a „nagy horvát” korszakában szerzett tapasztalataink alapján tudjuk, hogy innen már csak egy kis lépés az újságírók és írók nemzetárulóvá nyilvánítása. Emlékszünk, hogyan égette a „feldühödött nép” az újságos kioszkok előtt a független Feral Tribune példányait, és hogyan kellett a táskájukban rejtegetniük azoknak, akik megvásárolták. És emlékszünk ugyanerre a kommunizmusból is, csak akkor úgy értesültünk, hogy a munkásosztály dühös.

Nagyon is jól tudjuk saját tapasztalatból: ha a kormány januártól valóban ellenőrizni fogja a médiát, a magyar népet éppen azzal éri majd a legnagyobb kár. Ugyanis nem tudhatja többé, mit művel az általa megválasztott kormány. A horvátokat a kilencvenes években hivatalos félhazugságok ámították, és fertőzték meg gyűlölettel és bizalmatlansággal egymás iránt. Az ellenzéki lapokat folyton a bíróság elé citálták a hatalmon lévő politikusok „rágalmazása” és „becsületének megsértése” miatt, a legtekintélyesebb újságírók egész sorát azzal támadták, hogy nem horvát származású, hogy idegenek (pl. a magyar Soros György) szolgálatában áll stb. A Franjo Tudjman kormányáról kritikusan nyilatkozó külföldi média természetesen „idegen hatalmak”, a „nemzetközi tőke”, Szerbia stb. érdekében tevékenykedett. Amikor Tudjman letűnt a színről, és vége szakadt a horvát zászló előtti esküdözésnek és a média ellenőrzésének, a nemzet kijózanodott. De már későn: a nagy „horvát” politikusok és a nagy cenzorok multimilliomosok lettek, az országot visszavonhatatlanul kifosztották. Így vált valóra az „ezeréves horvát álom”, amelyről tíz éven át harsogott az ellenőrzött média.

Vajon Magyarország 2011 január elsejétől a török utat választja? Azét az országét, amely néhány évvel ezelőtt legnagyobb íróját, Orhan Pamukot vádolta Törökország megsértésével, az újságírókra pedig sajtópereket zúdított? Vajon bevezetik Magyarországon a tudjmanizmust, és a legnagyobb magyar színházi és filmrendezőket, filozófusokat és írókat az a veszély fenyegeti, hogy „árulókká” kiáltják ki őket? Egy Esterházy Pétert, Kertész Imrét, Nádas Pétert, Konrád Györgyöt, Dalos Györgyöt?

Legnagyobb huszadik századi írónk, Miroslav Krleža magyar iskolákba járt, épp olyan jól beszélt magyarul, mint horvátul. Egyik legnagyobb mondása szerint, amelyet nálunk minden érettségiző ismer, a legrosszabb dolgok akkor történnek Horvátországban, amikor valaki hirtelen eloltja a villanyt a teremben. Az újságírói szabadság kioltása az első lépés az ilyen villanyoltás felé. Minthogy nálunk, Horvátországban túl gyakran oltották el így a villanyt, felszólítjuk a magyar kormányt, hogy ne léptesse életbe az elfogadott törvényt, és javasolja visszavonását az országgyűlésnek. Felszólítjuk a kiadókat, szerkesztőket, újságírókat és irodalmárokat, hogy szálljanak szembe a média tudjmanizálásával, ne engedjék, hogy az egzisztenciális félelem csontjukig hatoljon. A legnagyobb veszélyt, amely rájuk leselkedik, nem a politikai pártok jelentik, hanem az öncenzúra.

Azért írtuk mindezt, hogy emlékeztessünk benneteket, magyar barátainkat, a horvát tapasztalatra. Nem kell túl messze visszamennünk a történelemben. Ami gyászos és súlyos fejezeteit illeti, azok közösek számunkra.

Zágráb, 2010. december 24-én

Nadežda Čačinovič, filozófus, a horvát PEN elnöke
Viktor Ivančić, újságíró és író, a Feral Tribune alapító főszerkesztője
Nenad Popović könyvkiadó, a Horvát Íróegyesület alelnöke
Slobodan Šnajder, író, drámaíró
Velimir Visković, kritikus, a Horvát Íróegyesület elnöke