Gyurcsány Ferenc blogjában tette közzé a hétfői beszéde teljes szövegét:

"Elnök úr, tisztelt Ház, hogy egyszerűen kezdjem, az ügyészség valótlant állít. Köznyelvien talán azt fogalmazhatnám meg, hogy hazudik. Amit mond, amit megküldött az Országgyűlésnek, a gyanúsításnak egyetlen egy szava nem helytálló.

Én és kormányom azon dolgoztunk, hogy jöjjön Magyarországra egy beruházás, amely nagyjából egymilliárd dollárt hozott volna, és 2500 embernek adott volna munkát. Ma is azt gondolom, hogy ez a beruházás Magyarország érdekét szolgálta volna. Azok – az akkori ellenzék, a mai kormánypárt; és némely mai ellenzéki párt is –, akik akkor is és most is élesen szembefordultak egy ilyen beruházással, azt gondolom, hogy Magyarország, a magyar emberek érdekei ellen tettek.

Az ügyészség hivatali visszaéléssel gyanúsít. Hivatali visszaéléssel, mert azt követően, hogy a kormány az adott ügyben részt vevő valamennyi vezetője és intézménye azt mondta, hogy Magyarország számára ez egy fontos és hasznos ügy – ahogy egy, a polgári bírósági eljárásban meghallgatott tanú jellemezte: “a miniszterelnök jóindulatáról biztosította a befektetőket”. Ma is ezt tenném. Ha bűn azt mondani a kormány tagjainak, a kormány irányítása alatt álló intézményeknek, hogy tegyék a dolgukat Magyarország boldogulására, akkor nem egyszer és egy rendben, hanem több tucatszor elkövettem ezt a bűnt.

Tisztelt Országgyűlés! Látszólag jogi kérdéssel állunk szemben. De csak látszólag. Az, ami itt zajlik, teljesen nyilvánvalóan politikai leszámolás. (Bekiabálások, zaj.) Van, aki nem hiszi. Aki nem hiszi, annak azt tudom mondani: olvassa el vagy hallgassa meg, és gondolja végig Orbán miniszterelnöknek azt a megjegyzését, amelyet 2007-ben tett. Azt mondja: megtanulta, ha lehetősége van rá, akkor meg kell ölnie politikai ellenfelét. Hezitálás nélkül. Majd, hogy nehogy véletlenül valaki ne tudja, hogy kiről beszél, hozzátette: “Jobban szeretném látni Gyurcsányt holtan, mint csak sebesülten.”

Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben a miniszterelnök és pártja nemcsak hogy megölni nem tud, de megsebezni sem. Amit el fog érni, hogy még jobban megerősödöm abban a meggyőződésemben, hogy egy alávaló hatalom uralja ma Magyarországot, és ezzel a hatalommal szemben minden tisztességes demokratának büszkén, határozottan és ahogy a miniszterelnök fogalmazta: hezitálás nélkül fel kell lépnie. Ez a dolgunk.

Van-e bűnöm? A törvény és a jog előtt nincs. A miniszterelnök és pártjának szemében persze politikailag van. Nem bocsájtják meg sem azt, hogy 2002-ben és 2006-ban, miközben dagadt a keblük a magabiztosságtól, meggyőző vereséget mértünk rájuk, és nem bocsájtják meg azóta sem, hogy azok közé tartozom – és tartozunk jónéhányan –, akik fenyegetés, nyomásgyakorlás, tisztességtelen politikai praktikák sokasága után is kemény, elvi ellenfelei vagyunk Orbán autokratikus önkényuralmi rendszerének. Orbánnak ez a legnagyobb problémája.

Nem kétséges, hogy Orbán és [az] Orbán lojális koszolgálójaként működő Polt Péter főügyész a vádlottak padjára kíván ültetni. De ne legyen kétségük: vádlott helyett vádlójává fogok válni annak a rendszernek, amely Magyarországon földúlta a Köztársaságot, amely emberek százezreit és millióit tartja bizonytalanságban – azzal a rendszerrel leszek perben és haragban, amelynek működése mellett a százezrek és milliók nem mernek szabadon élni, beszélni, mert egy basáskodó hatalom üli a tort falvakban, városokban és az országban. Ennek a rendszernek leszünk az eljárás minden pillanatában a vádlói, és azok érdekében és nevében fogunk fellépni, akik azt mondják, hogy elég!

Elég! Mert nem azért kaptátok a pillanatnyi többséget, hogy tönkretegyétek az országot. Nem azért kaptátok a pillanatnyi többséget, hogy szembemenjetek mindazzal, amit az elmúlt húsz év szabadságakarata fölépített. Ezeket fogjuk képviselni, ezeknek a hangját fogjuk felerősíteni.

(Levezető elnök: Bocsánatot kérek, elnézést, képviselő úr. Én tisztelettel fölkérem a páholyban helyet foglalókat, hogy véleményüknek ne adjanak hangot, mert erre nincs lehetőségük. Amennyiben továbbra is élni fognak ezzel, akkor kénytelen vagyok a páholyt kiüríttetni. Parancsoljon, képviselő úr!)

Természetesen készen állok arra, hogy ezt a csatát megvívjam. Ha nem a politika színpadán kell megvívni, hanem bírósági termekben, akkor ott fogjuk megvívni. Ami pedig önöket, képviselőket illeti: Magyarországon utoljára több mint ötven éve volt koncepciós per. (Zaj, bekiabálások, az elnök rázza a csengőjét.)

Nem gondolom, hogy bármikor is, egy pillanatra is mentelmi jogom mögé kellene bújni. Nem gondolom, mert hiszek abban, hogy az eljárás végén erősebb leszek, mert tisztábban fogom látni mérhetetlenül elvetemült hatalmuk természetét.

Nem kérek önöktől védelmet. Miért kérnék? Szavazzanak lelkiismeretük szerint. Szavazzanak úgy, ahogy a lelkiismeretük diktálja. Nincs kétségem afelől, hogy akiben van egy szemernyi tisztesség is – mégiscsak azt gondolom, hogy túlnyomó többségükben van ennél sokkal több is –, hogy egyszer majd, amikor már túl lesznek a hatalom mámorán, és túl lesznek ezeknek az éveknek talán lelkesítő, máskor pedig az erkölcsöt bénító időszakán, még szégyellni fogják magukat. Nem fogom magukat sajnálni – még csak megvetni sem. Elegendő büntetés lesz az, hogy amikor vissza fognak gondolni ezekre a napokra, nem tudják majd elmondani sem maguknak, sem gyermekeiknek, hogy ebben a disznóságban miért vettek részt.

Amiért meg én harcolok, az meg egy annál jobb világ, mint amilyet maguk építenek: Magyarországért, a Köztársaságért.

Köszönöm szépen."