Mégsem mindegy.

A büszkeség így visszaszerzett része is fontos, sőt, kiindulópontul szolgálhat. De nem jogilag. Ott nincs esély. Az alaptörvény őrzői megsemmisítették ugyan azt a tavaly nyári törvényt, amely lehetővé tette, hogy a kormánytisztviselőket - az államigazgatás mintegy nyolcezer meghatározó tagját - minden további nélkül két hónapos felmondással eltávolítsa az új hatalom, de nem semmisítették meg magát az elbocsátást, ami eddig úgy ezer embert érintett.

Gyanús volt ez a törvény már akkor is, amikor fogant. Sólyom László vissza is küldte a parlamentnek megfontolásra, de nem fontoltak semmit - nagyon is tudták, mit akarnak. Igazuk lett. Íme, az AB most kimondta, hogy egy sor ponton tarthatatlan a törvény, csakhogy már megtörtént, amiért életre hívták. Azok, akiket ennek alapján úgy rúgtak ki, hogy védekezni sem volt esélyük, nem kapják vissza az állásukat. A kormány üzenete - aki nem közénk tartozik, annak mennie kell - érvényes marad. És marad a kormánytisztviselőkben a kiszolgáltatottság érzése is (amit egy törvény kiterjesztett a köztisztviselőkre), bár a szorítás talán enyhül.

Ha eltekintünk a jog igazságától, azt kell mondani, hogy az AB határozata ezt a kormányt már nem zavarja, az általa helyzetbe hozott embereket viszont védi majd egy tetszőleges időpontban bekövetkező kormányváltás idején. A helyzet csak akkor változna, ha a Fidesz, mint az AB által szintén elutasított 98 százalékos adó esetén tette, beterjesztene egy új indítványt, amely visszamenőlegesen törvénykezne. Most nem a büntetés, csak az igazság kedvéért.

A beterjesztő és egy interjúban a kormányfő is annak idején azzal érvelt az indoklás nélküli elbocsátás mellett, hogy így válnak egyenlővé a viszonyok, hiszen a kormánytisztviselő is felmondhat egy szó nélkül. Ahogy a zebra szempontjából a gyalogos és az autó is ugyanabban a pozícióban van - átmennek rajta. De ettől még nem azonosak az esélyeik, és ezért a rájuk vonatkozó szabályok sem.

Az Alkotmánybíróság ítéletében nem egyszerűen megsemmisítette a jogszabályt, hanem kimondta, hogy „a törvényhozó kötelessége olyan garanciális szabályok megalkotása, amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy a kormánytisztviselőket törvényes indokok nélkül, önkényesen ne lehessen hivataluktól megfosztani". Ez még hátra van. Ahogy általában is, az önkény intézményes kizárása is az időre van bízva. Az időre, amit az AB egyelőre csak így szólított meg: időt kívánt biztosítani a testület arra, hogy a jogalkotó az Alkotmánynak megfelelő szabályokat alkosson, ezért a vonatkozó törvényhelyet úgy semmisítette meg, hogy az 2011. május 31-én veszti hatályát.

Korántsem ezért tette ezt a testület, de tény, hogy addig van idő kitalálni azt is, miként lehet visszamenőleges hatállyal elégtételt adni az eltörölt törvény kárvallottainak. Aztán megoldás kéne annak elkerülésére is, hogy kikapcsolt közlekedési lámpáknál újra és újra százzal zúzzanak át a zebrán.