Az MTA egykori főtitkárhelyettesét (1983-88), gazdaság- és jogtudományi osztályának volt osztályelnökét, szociológiai kutatóintézetének és politikatudományi intézetének volt igazgatóját, az ELTE egyetemi tanárát, a Magyar Köztársaság egykori kanadai nagykövetét, az Állami Díj, Széchenyi-díj, a Magyar Köztársasági Érdemérem középkeresztje a csillaggal kitüntetettjét szeptember 4-én, életének 82. évében érte a halál.

Pálinkás József, az Akadémia elnöke egy tragikus és vitatott időszak vitathatatlan minőségű és tartású személyiségének nevezte Kulcsár Kálmánt.

"A huszadik század magyar tudósa volt: jogász, szociológus, politológus, társadalomtudós. Foglalkozott mindazzal, ami egy közösség életét tervezi, szervezi és szabályozza. Tette ezt egy olyan században, amikor erősebb volt a végzet a tervnél, a parancs a szervezésnél, a törvény az igazságnál. Egy olyan félszázadban, amikor végzetessé válhatott a jog, ellenséggé a tudomány, az elnyomás eszközévé a politika" - fogalmazott a tudós társaság elnöke.
Pálinkás József rámutatott, hogy Kulcsár Kálmán a saját tudományágai belső törvényei és ethosza szerint maradt tudós a külső szabályokkal szemben. Így tudta megélni az egyszerre bénító és kényszerítő évtizedeket, és megőrizni önmagát a tiszta logika, a tudás iránti alázat, a felelős tenni akarás erejével.

"Volt ereje és tekintélye beleszólni abba a tudományos gondolkodásba, amely a társadalmak életét, rendszerét, működését egyre élénkebben és több szempontúan vizsgálta. Nemzetközi mértékkel alkotott, egy nagyobb, szabadabb és demokratikus közösség értékes, kiemelkedő tagjaként" - méltatta Pálinkás József Kulcsár Kálmán pályafutását.

A társadalomtudományi kutatóközösség nevében Bayer József, az MTA rendes tagja, gazdaság- és jogtudománya osztályának osztályelnök-helyettese búcsúztatta Kulcsár Kálmánt, rámutatva, hogy "jogtudós indíttatása ellenére sikeres művelője, illetve mentora lett" egy sor olyan új tudományágnak, amelyeket a korszak hatalmasságai gyanakvással kezeltek és nehezen fogadtak be. Az ő szívós munkálkodásának is köszönhető, hogy a jogszociológia, s a szociológia általában, mint szaktudomány, a politikatudomány, a demográfia, a hadtudomány, legújabban pedig a nemzetközi tanulmányok "jogához jutott a mai tudományosság intézményes keretei között".
Kulcsár Kálmán számára megadatott, hogy igazságügy-miniszterként egyesítse a tudomány és a praxis szempontjait és a rendszerváltást megalapozó törvények, valamint az új Alkotmány előkészítésének fő ihletője és kidolgozója lett - hangoztatta.

Király Miklós, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának (ELTE ÁJTK) dékánja az elmúlt fél évszázad nagy magyar igazságügy-miniszterének nevezte Kulcsár Kálmánt. Mint rámutatott, tudós számára ritkán adatik meg a lehetőség, hogy elméleti munkájának eredményeit megpróbálja a gyakorlatban kamatoztatni. "Miniszterként is humánus értelmiségi volt, aki elérte, hogy hivatali ideje alatt már nem hajtottak végre halálos ítéletet Magyarországon" - emelte ki Király Miklós.

Kulcsár Kálmán érdemeit méltatva, az ELTE ÁJTK dékánja rámutatott, hogy olyan politikus volt, aki a rendszerváltás strukturális problémáival foglalkozott. Feladata nem kevesebb volt, mint hogy a rendszerváltozás első szakasza meghatározó döntéseinek törvényi formába öntését irányítsa, s ezáltal, még a pártállam politikai viszonyai között közreműködjön a jogállam, a plurális demokrácia alkotmányos keretei megfogalmazásában.