Ha valaki vette volna a fáradságot, hogy egymás mellé rakja az objektív bizonyítékokat és az azokat kiegészítő vallomásokat, akkor már a vádemeléskor láthatta volna, hogy Kaiser Ede 2002. május 9-én nem Móron, és nem is ismeretlen helyen tartózkodott, mint az a vádiratban áll. Bizonyíthatóan barátnője szüleinek a lakásában, ahogy azt a vádlottak kezdetektől állították – szögezte le Gyuris Anita és társai perében Gyepes Katalin bíró, a Fővárosi Törvényszék tanácsvezető bírája. A törvényszék másodfokon helybenhagyta a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét, mellyel felmentette a hamis tanúzás vádja alól Gyurisékat.

Gyuris Anita, szülei és az ügyben más szálon érintett Weiner Szeréna kálváriája azzal kezdődött, hogy az akkor 16 éves szerelmes kamasz lány, Anita besétált a rendőrségre, hogy megtudja, miképpen tarthatná a kapcsolatot a móri nyolcas gyilkossággal gyanúsított barátjával, Kaiser Edével. Persze a portaszolgálat azonnal jelentette a móri ügyben eljáró nyomozócsoportnak, hogy „itt van egy kamasz lány, aki levelet hozott Kaiser Edének”.

Gyuris Anita percekkel később már az egyik nyomozó előtt ült. Záporoztak rá a kérdések. Mióta ismeri Kaiser Edét? Hol volt Kaiser május 9-én? Miért nem mond igazat? Gyuris Anita egy idő után már semmit sem értett. Ő csak egy levelet hozott a barátjának, ehhez képest kiskorúként – ahogy a Fővárosi Törvényszék tanácsvezető bírája fogalmazott hétfőn – „kvázi jegyzőkönyv nélkül (és persze ügyvéd és törvényes képviselője nélkül) kihallgatták az évszázad bűnügyében. „Kíméletlen kihallgatásnak vetették alá”, tíz évvel az eset után így jellemezte az akkor történteket a Fővárosi Törvényszék tanácsvezető bírája.

A lány elmondta, hogy a május 9-én történtekre nem emlékszik egészen pontosan, de mint sok kamasz lány, ő is naplót ír, abból biztos kiderült valami. Percekkel később a rendőrség megszállta Gyurisék csepeli lakását, és lefoglalták Anita naplóját. Ám amit abban láttak, nagyon nem volt a kedvükre való. Ugyanis a napló szerint Anita és Ede a május 9-ét együtt töltötték, nagyrészt Gyurisék csepeli lakásában. Márpedig, ha ez igaz, akkor nem lehetett Kaiser a móri mészáros. Márpedig akkor a rendőrség biztos volt abban, hogy a nyolc ember halálával végződött móri rablást Kaiser Ede és Hajdú László követték el.

Közben Weiner Szeréna, Kaiser Ede régi ismerőse magánnyomozásba kezdett, miután megtudta, hogy Kaisert gyanúsítják a móri gyilkosságokkal. „Ede nem olyan”, mondogatta. Lekérte saját telefonjának híváslistáját, és hamar rájött, hogy a móri rablás napján Kaiser nála járt az Astoriánál lévő üzletében. Felhívta a mobiljáról, hogy egy nadrágját át kellene vasalni, majd pár perc múlva már ott is volt. Talán negyedórát beszélgettek, miközben ő vasalt, majd a mindig rohanó Kaiser elhajtott.

Gyuris Anita, szülei és Weiner Szeréna az első móri perben azt vallották, Kaiser a bankrablás időpontjában Csepelen volt, illetve egy vasalás erejéig meglátogatta Weiner Szerénát az Astoriánál. Vallomásaik kizárták volna, hogy Kasier legyen az egyik móri mészáros. Csakhogy akkor senki nem hitt nekik. Se a rendőrök, akik szerint Weiner és a Gyuris család összebeszéltek, és közösen próbáltak meg hamis alibit igazolni egy tömeggyilkosnak. Sem az ügyész, aki figyelmen kívül hagyta a vádemeléskor a vallomásukat. És Varga Zoltán, az első móri per bírája sem hitt nekik. Sőt, ő már a bírósági meghallgatásukon előre jelezte, mindazért, amit a tárgyaláson összehordtak, felelni fognak.

Miután másodfokon is bűnösnek mondták ki Kaiser Edét (Hajdú Lászlóval szemben akkor még új eljárást rendeltek el), a Fővárosi Ítélőtábla fel is jelentette Gyurisékat és Weiner Szerénát.

Időközben előkerült az egyes számú tanú. Az érintettek ismerik a nevét, a nagy nyilvánosság azonban kérésére csak „az egyes számú” tanúként hallhat róla. Ő volt a tulajdonosa a Gyurisék közelében lévő egyik kocsmának, ahol olykor Gyuris Ferenc is megivott egy sört munka után. Nyomdája van, gazdag ember, szeret szerelni – így jellemzik ismerői. Ő volt az, aki gyors egymásutánban kétszer is felhívta a rendőrséget, majd amikor kihallgatták, jelentőségteljesen azt mondta: hallotta, amint Gyuris Ferenc a kocsmában a többieknek elmondta, hogy hamis alibit igazoltak a lánya barátjának a móri rablás idejére.

Később, a bíróság előtt már úgy pontosított, hogy ő azt csak hallotta, a többiektől. A „többiek” cáfolták, mivel – mint mondták – tapintatból soha sem hozták szóba Gyuris Ferenc előtt a móri ügyet, így az a beszélgetés, amelyre a tanú hivatkozott, köztük és Anita apja között meg sem történhetett. A szembesítéskor az egyes számú tanút kihallgató rendőrök is kikérték maguknak, hogy rosszul jegyzőkönyvezték volna a vallomását, nekik márpedig azt mondta, hogy a saját fülével hallotta Gyuris Ferenc „beismerését” a hamis tanúzásról.

Az egyes számú tanú szavahihetősége ugyan kezdettől vitatható volt, mégis tanú maradt. Majd, mielőtt a bíróság meghallgathatta volna, eltűnt. Elfogatóparancsot adtak ki ellene, de azóta sem került elő.

Gyuris Anita és társai ellen azért emelt vádat az ügyészség, mert hamis alibit igazoltak a móri mészárlás idejére Kaisernek. Amikor 2007 februárjában a rendőrség elfogta az igazi móri gyilkosokat, Nagy Lászlót és Weiszdorn Róbertet, az ügyészség – ahogy az elsőfokú bíróság ez ügyben eljáró bírája fogalmazott – alaposan meghúzta a vádiratot. Ekkor már „csak” azt rótták fel Gyuriséknak és Weiner Szerénának, hogy félrevezették a nyomozó hatóságot, amikor a kérdéses időben ismeretlen helyen tartózkodó Kaiser Edéről azt állították, hogy Csepelen volt, Gyurisék otthonában.

A vád az egyes számú tanú vallomása mellett arra épített, hogy Gyuris Anita és szülei is gyakran ellentmondásba kerültek önmagukkal. Egyszer azt mondták, hogy a telkükön voltak a szülők aznap, Anita pedig lógott az iskolából, de ezt az apja nem tudta, máskor, hogy dolgoztak a család üvegesműhelyében.

A bíróság szerint azonban hónapokkal, évekkel az események után természetes, ha valaki nem emlékszik pontosan arra, hogy egy bizonyos napon hol járt, mit csinált. Gyurisék számára az a nap, május 9., egy átlagos nap volt. Az, hogy olykor önellentmondásba keveredtek, a bíróság szerint inkább azt bizonyítja, hogy eszük ágában sem volt hamis alibit igazolni Kaisernek. Ha ez lett volna a cél, betanulnak egy hihető szöveget, és éjjel-nappal azt ismételgették volna.

A törvényszék az első fokon eljárt bírósággal és Parti Ágnes és Pelle Andrea ügyvédekkel egyetértésben azt mondta ki, hogy az objektív bizonyítékok, a vezetékes és mobiltelefonok híváslistái egyértelműen azt igazolják, hogy a móri rablás idején Kaiser Csepelen volt. Ha valaki vette volna a fáradságot, hogy egymás mellé rakja az objektív bizonyítékokat és az azokat kiegészítő vallomásokat, akkor már a vádemeléskor láthatta volna.

Ehhez képest tíz évvel a móri mészárlás után bizonyosodott csak be Gyurisék ártatlansága. Öt évvel és három hónappal az igazi móri gyilkosok elfogását követően. A törvényszék ugyanakkor rámutatott: attól még, hogy nem Kaiser volt a móri gyilkos, hamis tanúzásért el lehetett volna ítélni Gyurisékat, ha bárminemű bizonyíték is utalt volna arra, hogy szándékosan megpróbálták félrevezetni a hatóságokat. A bíróság szerint azonban ennek épp az ellenkezője történt. Lényegi kérdésekben, mint például hol volt Kaiser a móri rablás idején, mindvégig ugyanazt vallották.

Az immár jogerősen felmentett vádlottak kártérítésért hamarosan pert indítanak az állam ellen. Anita egyebek között a büntetőeljárás miatt meghiúsult tengeren túli modellkarrierje miatt, édesapja pedig azért, mert sokan a móri mészáros barátnőjének az apjaként nem adtak neki munkát, önkormányzati megbízásoktól is elesett az ellene folyó eljárás miatt. Arról, hogy az őket hamis tanúzással megvádoló egyes számú tanú ellen kezdeményeznek-e büntetőeljárást hamis vád vagy más címén, később döntenek.