Az Energiaklub szakértői az alternatívák vizsgálatánál azt elemezték, hogy működőképes lenne-e 2030-ban a magyar energiarendszer a jelenleg ismert peremfeltételek mellett, ha nem valósulna meg a paksi beruházás. Ámon Ada, a szakpolitikai intézet vezetője elmondta, a modellezéshez az EnergyPlan nevű dán szoftvert vették igénybe, amelyet az USA-tól Svájcig többtucatnyi ország használ a saját energiarendszere tervezésére. Dánia példája azért érdekes, mert ott az egyik legmagasabb a megújuló energiák aránya, és az EnergyPlan képes elvégezni a szükséges számításokat a kiszámíthatatlanul termelő zöldenergiával is.

A módszer az volt, hogy a piaci szereplőktől és a kormánytól begyűjtötték az összes prognózist az árakra, az igényekre, a kapacitásokra és az éghajlatra nézve, majd az adatokat betáplálták a szoftverbe, és megnézték, hogy képes lesz-e a 15 évvel későbbi energiarendszer az új paksi blokkok nélkül fedezni az akkor várható energiafelhasználást. A tervezésnél azzal számoltak, hogy az áramfelhasználás kismértékben évről évre bővül, ugyanakkor a fűtési, illetve a termelési energiafelhasználás (a hatékonyságban rejlő tartalékokat kihasználva) jelentősen csökken, és csak a szolgáltató szektor energiafogyasztása bővül. A járműpark 20 százaléka lesz részben vagy egészben elektromos hajtású – főként ebből származik majd az áramigény-növekedés.

A viszonylag könnyen ellenőrizhető számítások szerint – amelyeknek az eredményét az Energiaklub tanulmányban is kiadta – gazdasági megrázkódtatások és árrobbanás nélkül is megvalósítható Paks II kiváltása, jórészt a megújulókkal és az energiahatékonyság növelésével. Ámon Ada szerint ez nem csak az energiapolitikában igényelne kormányzati szemléletváltást. Megemlítette az energiademokrácia fogalmát, amely a kisléptékű, a helyi igényeket kielégítő és a helyi közösségek által ellenőrzött energiatermelő rendszereket feltételez, szemben az egy központból irányított, a kormány és néhány nagyvállalat ellenőrzése alatt álló jelenlegi szisztémával és például az autonóm energiatermelő eszközökre újabban kivetett büntetőadókkal.

Mint egy másik előadó, a német Felix Matthes, az ottani konzervatív kormánynak is tanácsokat adó berlini Öko-Institut energia- és klímapolitikai szakértője elmondta, Németországban a négy nagy erőműcég mellett 900 önkormányzat és több ezer agrárgazdálkodó alkotja az „energiaszektort", vagyis az ágazatra vonatkozó döntések erősen decentralizáltak. Ebből is adódik az atom elvetése: a szereplők többsége számára az atomerőmű nemkívánatos, és nem is elérhető.

A németek arra készülnek, hogy 2025-ig az összes atomerőművüket leállítják, és közben 20 százalékkal csökken az energiafelhasználás, de közel ugyanannyival bővül a fogyasztás. Felix Matthes szerint az atom-kivezetésnek vannak társadalmi költségei, de az atomenergiához történő ragaszkodásnak is: a gyors ütemben bővülő, megújuló ipar például immár a német K+F (kutatás és fejlesztés) kapacitás harmadát látja el munkával, egy nagyszabású németországi atomerőmű-baleset viszont ottani becslések szerint 3000 milliárd eurós költséggel járna, ezt a kockázatot pedig a német társadalom ma már nem fogadja el.