A határozathirdetésen – amelyen sem az első-, sem a másodrendű vádlott nem jelent meg – az ítélőtábla bírája azt mondta: az első fokon eljárt bíróság több eljárási hibát vétett.

 

A bíróság által megállapított tényállás szerint K-né J. J. nyíregyházi bírónő 2008-2009-ben különböző ellenszolgáltatások fejében kivételezett egy felszámoló céggel, amelynek vezetője, a későbbi másodrendű vádlott a bírónő lánya által vezetett betéti társaságtól bérelt irodát, s rendszeresen szállította autóval a bírónőt, intézte a befektetéseit, valamint az autójával kapcsolatos teendőket.

 

Volt rá példa, hogy a bírónő átvett felszámolásokkal kapcsolatos dokumentumokat a felszámolótól, és saját maga vitte be a bíróságra. A bírónőnek a törvényi szabályozás és a kollégiumvezető utasítása alapján  egy 35-40 cégből álló listáról, ABC-sorrendben kellett volna kiválasztania azt a felszámoló céget, amelyik az adott ügyben eljár, ezzel szemben az első rendű vádlott legfeljebb 5-8 felszámoló céget választott ki, és kollégáit is megpróbálta befolyásolni annak érdekében, hogy ők is a kivételezett cégeket jelöljék ki a felszámolási eljárások lefolytatására.

 

Fórizs Ildikó, az ítélőtábla szóvivője elmondta, hogy az első fokon eljáró Debreceni Törvényszék 2014-ben K-né J. J.-t vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett kötelességszegés, üzletszerűen elkövetett vesztegetés és hivatali visszaélés miatt hét év börtönbüntetésre ítélte, hét évre eltiltotta a közügyektől és öt évre a jogi foglalkozástól. A másodrendű vádlott vesztegetés és üzérkedés miatt öt év börtöntbüntetést, öt év közügyektől és foglalkozástól való eltiltást kapott. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére a büntetés súlyosbítása érdekében fellebbezett, míg a vádlottak felmentésért és enyhítésért fellebbeztek, így került az ügy a Debreceni Ítélőtáblára.

 

Fórizs Ildikó hozzátette, hogy az ítélőtábla azért helyezte hatályon kívül a nem jogerős ítéletet, mert törvénysértő volt a bizonyítási  eljárásból kizárt titkos információgyűjtés eredményének közvetett felhasználása, több esetben pontatlan volt a tanúk kioktatása, valamint egy esetben az egyik vádlotthoz is azt követően intéztek kérdéseket, miután ő közölte, hogy nem óhajt kérdésekre sem válaszolni. Mindezek a szabálytalanságok összességükben megalapozatlanságot eredményeztek és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséhez vezetettek.

 

Az ítélőtábla végzése szerint az elsőfokú bíróságnak tisztáznia kell a közjogi mentességgel kapcsolatos kérdéseket az első rendű vádlott esetében, ismételten ki kell hallgatni a tanúkat, a törvénysértőnek tekintett bizonyítékok pedig nem használhatóak fel a megismételt eljárásban. Az ítélőtábla a bírónő házi őrizetét fenntartotta, a másodrendű vádlott esetében a lakhelyelhagyási tilalmat megszüntette.