Valamivel több mint 76 százalékos többséget szerzett volna a Fidesz a 2010-es választáson, ha a múlt vasárnap beterjesztett törvényjavaslatban foglalt szabályok szerint osztják ki a mandátumokat – ez derül ki a Haza és Haladás Alapítvány honlapján olvasható legfrissebb blogbejegyzésben.

Ez már nem csak becslés: a Szigetvári Viktor, Tordai Csaba és Vető Balázs által jegyzett, a korábbi választási eredményeken alapuló elemzés szerint a nem egészen 53 százalékos listás szavazatarány már nem kétharmados, hanem háromnegyedes többséget hozna a kisebb, csupán 199 fős parlamentben.

A szerzők nem azt kifogásolják, hogy a választási törvény tervezete még inkább a többségi elvet érvényesíti – vagyis az eddiginél is nagyobb arányban húz a győzteshez –, inkább azt: a tervezet a tényleges többségi akarattal ellentétesen és érdemben torzítja a választói akaratot. Ugyanakkor felvetődik, hogy az új rendszer kizárólag egy párt – pártszövetség (?) – érdekeit szolgálja.

Akadályozzák a kormányváltást?

A jelöltállításhoz szükséges ajánlószelvények száma a választókerületek népességénél jóval nagyobb számban nő, ami rontja a kisebb pártok indulási esélyeit. A rendszer aránytalanságának csökkentését célzó mechanizmus célszerűtlenül és ugyancsak a kisebbek kárára torzít, hiszen a győztest is kompenzálja. Vitatható a határon túliak szavazati jogának biztosítására kitalált megoldás, de a legsúlyosabb, hogy az egyéni választókerületek határait a jelenlegi hatalom pártpolitikai érdekeinek megfelelően szabták át – sorolja a kifogásokat a három szerző.

A javaslatban foglalt szabályok alapján lefolytatott választás során is le lehet váltani a jelenlegi kormányt, de csak akkor, ha nagy és egységes támogatottsággal rendelkező demokratikus ellenzék indul – figyelmeztetnek a szakértők. Úgy vélik azonban, hogy szorosabb, fej-fej melletti küzdelem esetén a Fidesz akkor is maradna, ha azt a választók többsége már nem akarná.

Vagyis: az új szabályok érdemben akadályoznák a kormányváltást. Miután az Alkotmánybíróság hatáskörét és eljárási rendjét jelentősen átalakították, emiatt előzetes normakontrollt senki nem kezdeményezhetne a testületnél, mert arra csak a már bekövetkezett jogsérelem után lesz lehetőség. Azt viszont az új alaptörvény megengedi, hogy a parlamenti képviselők negyede forduljon az alkotmánybírákhoz; erre az MSZP, a Jobbik és az LMP együttesen képes lenne.

Körzetről körzetre

Ami a konkrétumokat illeti, a terjedelmes tanulmányban a három szerző tételesen számba veszi a jelenlegi 176 egyéni választókerületben a 2002-es és a 2006-os választás során kialakult eredményeket – 2010-zel viszont nem számolnak, mert akkor az elsöprő kormányváltó hangulat miatt mindegy lett volna, hogy miként alakulnak a körzethatárok –, majd azok alapján számítják ki, hogy a 106 új egyéni körzetben az akkori adatok alapján mely párt nyerte volna el a mandátumot.

Ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetnek, hogy a választókerületek kialakítása során egyértelműen tetten érhető politikai szempontok érvényesülnek. A korábban stabil baloldali többséggel jellemezhető körzeteket még meg is erősítették, míg ahol az MSZP csak viszonylagosan élvezett nagyobb támogatottságot, ott ezeket a választókerületeket inkább jobboldali irányultságú szavazókörökkel „hígították fel”, vagyis ezzel „billegővé” tették. Például Kazincbarcikához hozzácsapták a jobbikos fellegvár Edelényt. A korábban „billegő” körzeteket pedig úgy szabták át, hogy azokban egyértelművé váljék a jobboldali többség.

A 2006-os választás az új körzethatárok esetén éppen fordított eredményt hozott volna. Akkor az MSZP és az SZDSZ a lehetséges 176-ból együtt 107, a Fidesz pedig 68 mandátumot szerzett, ami az egyéni képviselői helyek 60, illetve 38 százaléka jelenti. A tervezet szerint számolva viszont a 106-ból a Fidesz vinne 59 egyéni helyet, míg a másik oldalnak csupán 47 jutna, ami 55, illetve 44 százalékos mandátumarány. A körzethatárok átrajzolása miatt tehát az eredmény látványosan megfordulna.

Némileg más volt a helyzet 2002-ben, amikor az MSZP száz egyéni választókerületben vezetett az első forduló után, de a második körben a Fidesz, a KDNP és az MDF közösen fordítani tudott. Ha tehát egyfordulós a választás, stabil baloldali többség alakul ki. A körzetek átszabása azonban ezt az eredményt is jelentősen megváltoztatná: a szocialisták a 106 mandátumból csak 51-et szereznének meg.

Sok baloldali kis helyen is elfér?

A blogbejegyzésből kiderül: maradnának ugyan stabil baloldali körzetek, de ezek száma kevesebb, az ott élő népesség száma viszont nagyobb. A stabil jobboldali körzetekben viszont kevesebben élnek, és kevésbé markánsan elkötelezettek. A baloldali körzeteket tehát izolálták és túlerősítették, míg a korábban „billegő” választókerületeket sikerült mérsékelten, de határozottan jobboldalivá tenni.

Az új rendszernek tehát nem a korábbi választói akarat kiegyensúlyozott leképezése, hanem a Fidesz pillanatnyi politikai érdekeinek érvényesítése a célja – hangsúlyozzák a szerzők. Ezt egyes választókerületek széttördelésével, a jobb- vagy baloldali szavazókörök ide-oda tologatásával érték el.

A választójogi törvény tervezete alapján készített összesített modellszámítás eredménye pedig önmagáért beszél: a legutóbbi választáson e szerint a Fidesz 76 százalékos többséget szerez, míg az MSZP-nek a mandátumok 15 százaléka helyett be kellene érnie tíz százalékkal. A Jobbik három százalékot veszítene, az LMP-t azonban alig érintené a változás. Nem kevésbé érdekes, hogy az új szabályok szerint 2006-ban a Fidesz alakított volna kormányt, míg 2002-ben, amikor még szorosabb volt az eredmény, az MSZP–SZDSZ-koalíció járt volna jobban.

Az önkény törvénye?

Gyurcsány Ferenc is a törvénytervezettel foglalkozik a Moody's drámai lépése ellenére is. A volt kormányfő szerint bóvli demokrácia lehet az országból, ha a jogszabályt ebben a formában fogadják el. A frakció alakításában még hónapokig korlátozott független országgyűlési képviselő a törvénytervezet parlamenti vitájának bojkottálását veti fel Facebook-bejegyzésében, és gondolatban már ennél is tovább megy. Gyurcsány a következő választások bojkottját is felveti.