A pedagógusok többsége nem fog sztrájkolni
Megállapodást írt alá a pedagógus-szakszervezetek sztrájkbizottságával Balog Zoltán humánminiszter és Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár. A dokumentumot a sztrájkbizottság részéről Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Somogyi László, az Oktatási Vezetők Szakszervezetének elnöke és Tóth József, a Magyar Közoktatási és Szakképző Szakszervezet elnöke szentesítette.
Balog Zoltán nem sokat kertelt az aláírást követően, amikor rögtön ki is jelölte a megállapodást aláíró érdekvédelmi szervezetek helyét a nemzeti együttműködés keretében, méghozzá partneri szinten, amikor így fogalmazott: „Elindult egy Klebelsberg nevezetű hajó, ami az iskolák állami fenntartásba vétele felé halad. Ebbe a többség beszállt. Lehet a partról kiabálni, de ahogy távolodik a hajó, onnan egyre kevésbé látni már a kormányrudat”.
A kormányrudat csak távolról figyelő szervezet nyilvánvalóan a kisebbik pedagógusszövetség, a Pedagógusok Demokratikus Szövetsége (PDSZ), amely elfogadhatatlannak tartja a megállapodást, épp ezért sztrájkbizottságot is alapított. Kérdés, mekkora hatékonysággal tud fellépni, tagsága ugyanis elenyésző a szerződést szentesítő PSZ-hez képest. Mendrey László elnök bizakodó, korábban úgy nyilatkozott, hogy nem csak saját embereiket akarják, ha arra kényszerülnek, sztrájkba hívni, hanem valamennyi érdekképviselet tagjaihoz szólnak majd. Nem tudni, mekkora sikerrel: sokak véleménye szerint ugyanis Galló Istvánné épp azért írta alá a szerződést, mert úgy érzékeli, hogy a pedagógustársadalom valójában nincs sztrájkhangulatban, egzisztenciális kiszolgáltatottságuk miatt ugyanis félnek.
Nos, Gallóné végül nem is ezzel érvelt, hanem azzal, hogy így ellenőrző szerepet kapnak a közoktatási reform végrehajtásában. A PSZ elnöke szerint a tárgyalásokkal mérsékelni lehet az átszervezések hátrányos következményeit. Egy példát is említett: ha a tanárok kötelező óraszámát két órával emelik, az 11 ezer álláshely megszűnését jelentette volna. „A szakszervezet soha nem a kormányt, hanem annak intézkedéseit bírálja, ebben különbözik egy párttól” – jegyezte meg még Gallóné.
Ami a megállapodást illeti: e szerint átképzési programokat indítanak azoknak a tanároknak, akiket az iskolák állami átvétele után nem tudnak tovább foglalkoztatni. Rögzítik, hogy a teljes munkaidő 80 százalékáig elrendelhető munkaidő feladathoz és nem munkahelyhez kötött, azaz a tanároknak nem kell 32 órát feltétlenül az iskolában tölteniük, s szabályozzák a túlmunkát. A Klebelsberg-központnak be kell vonnia az igazgatót a tanárok kinevezésével kapcsolatos döntésekbe. Bekerült a megállapodásba az is, hogy a Klebelsberg-központ az iskolák napi működéséhez ellátmányt biztosít, és bevonják az igazgatót az iskola költségvetésének tervezésébe. A megállapodást aláíró szervezetek az iskolák állami fenntartásba vételének ellenőrzésére közös monitoringbizottságot alakítanak, és elkezdik kidolgozni a minden pedagógusra érvényes kollektív szerződést. A megállapodásban a szakszervezetek vállalják, hogy amíg az érvényben van, nem tartanak sztrájkot.
Mendrey László PDSZ-elnök ugyanakkor továbbra is követeli, hogy a kormány kezdeményezze a nemzeti köznevelési törvény, a szakképzési törvény és a közoktatási intézmények állami fenntartásáról szóló jogszabály február 11-ével történő felfüggesztését. A tárgyalási témák között említi még, hogy az életpályamodell bevezetésének ne legyen következménye a munkaterhek növekedése és a létszámleépítés. A szakszervezet a közszféra egészére a közalkalmazotti bértábla legalább 20 százalékos emelését is követeli.
A PDSZ nyilvánvalóan az esélytelenek nyugalmával indulhat, legalábbis erre utal az, hogy Balog Zoltán tegnap meg is jegyezte: a megállapodást aláíró szervezetek a pedagógustársadalom 90 százalékát képviselik, ebből következőleg a PDSZ-szel nincs is igazán dolguk.
