A csapadékos idő következményeként az ország nagy részén igen sok az erdei gomba. A szokásosnál több volt nyár végén az erdőkben a vargánya, a galambgomba, a rókagomba. (A vargánya kilója Pesten hat-, Tapolcán háromezer forintba került). Megszaporodtak a gyűjtők, és természetszerűleg egyre több amatőr is fölbukkant a szakszerű hobbigombászok mellett. Az is előfordult, hogy valaki nem kosárral, hanem utánfutóval indult zsákmányért, miközben az erdőtörvény értelmében engedély nélkül naponta és személyenként csak két kilogramm gomba gyűjthető az állami erdőkben. Ha valaki ennél többet szeretne szedni, az erdészet engedélyét kell beszereznie. Ezt a területileg illetékes erdészeti vezető állítja ki, egy hétre 500 forintba kerül. A magánerdőkben engedély nélkül egyáltalán nem lehet gombászni.

Akcióban a gombakereső kutyák Kovács Attila / MTI

– Nincs minden évben ennyi gomba – felelte kérdésünkre Kása Árpád tapolcai hobbigombász. – Nyolc-tíz évente egyszer fordul elő ilyen bő termés. A vargányát szép sorban követi a galambica, aztán ha meleg van, jön az őzláb, az erdei csiperke és a rókagomba. Nem szedek többet két kilónál, az engedély beszerzése bonyolult lenne. Egy 15 kilométer hosszú, hat kilométer széles erdőben gombászom, nem szeretnék az erdész után kajtatni.

–A gombászokkal a főváros környékén semmi gondunk nincs – mondta érdeklődésünkre Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőmérnök szóvivője. – Csak azokkal van baj, akik nem ismerik a gombákat, leszedik őket, aztán szétdobálják. Az látszik nyomukban, hogy kár volt elpusztítani. A terepen dolgozó kollégáink részéről általában elegendő a figyelmeztetés, amikor azt látják: valaki a megengedett napi mennyiségnél több gombát szed.

A szóvivő azt is hozzátette, ők is gombadömpinget tapasztaltak, miközben arra, hogy a gyűjtők mennyi és milyen gombát szednek, a főváros környékén még becslés szintjén sem lehet adatot mondani. Ezt csak olyan helyeken lehet tudni, ahol engedéllyel nagyobb mennyiségű, értékesítésre szánt gombát szednek.

Horváth Imre újpesti gombász a Börzsönyt részesíti előnyben, ha a kosarával támadásba lendül. – Kés nélkül soha nem indulok – mondta az idős férfi –, fehér lemezű gombát még hatvan fölött is óvatosan szedek, nálam csak a nagy őzláb vagy a galambgomba a kivétel. Negyven éve járom az erdőt, de még mindig gyakran felkeresem a gombaszakértőt. Mert tudom, hogy az úrigombát (vargánya – a szerk.) összetéveszthetem más tinóruval, megúszom hasmenéssel. De a gyilkos galócával való figyelmetlen találkozás után már nem beszélgethetnénk. Megtanultam azt is fiatal koromban, hogy az otthagyott tönköt avarral takarjuk le, ezzel tüntetjük el a nyomokat. A helyekről mélyen hallgatunk. Egy mondás szerint az asszonyt bármikor kiadja az ember, a gombalelőhelyet sohasem.

Erről beszélt a Székesfehérvári Gombászok Baráti Köre vezetője, Várhidy Zsuzsanna is, aki nemrég túrát szervezett a Zala megyei Csödére. Az ismerkedési estet szokás szerint gombagyűjtő túra előzte meg, a szerzeményekből készült a gombapaprikás. A túra fontos momentuma volt a 30 fős közösség számára a gombahatározás. Várhidy igen egyszerűen reagált arra, amikor a gombamérgezés elkerülésének fő szabályáról kérdeztük: – Ami ehető, megesszük, ami nem, ott hagyjuk az erdőben. Ez a hosszú élet titka.