Nem, nem, soha - József Attilánál is
Ha föltennénk a kérdést az érettségiző gimnazistáknak, vajon kitől származik a két világháború közötti időszak Nem, nem, soha! felkiáltása, többen bizonyára nagyokat hallgatnának. A gyakran fölbukkanó "szlogen" a trianoni békeszerződés igazságtalanságára figyelmeztette a revánsvággyal ingerelt korabeli hallgatóságot a két világháború között. És ingerli ma a hevült sokaságot a szélsőjobboldali rendezvényeken.
József Attila Nem, nem, soha! címmel írt egy verset 1922-ben. Azért idézünk belőle (1945-től 1990-ig egyszer sem fordult elő, a 17 éves költő műve nem jelenhetett meg nyomtatásban), mert ma van a Trianoni békeszerződés aláírásának 89. évfordulója.
"Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,/Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!/Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!/Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!". A párosrímekkel épülő vers, mely mai szemmel nézve fölvonultatja az irredentizmus számos ornamensét, így zárul: "Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,/Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!/Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:/Nem engedjük soha! soha Árpád honát!"
A fiatal József Attila minden bizonnyal csak átvette a "szlogent", ám erős a gyanú, hogy a "Csonka Magyarország" kifejezés Babits Mihálytól származik, aki ilyen című versével "reflektált" a nagyhatalmak békediktátumára (Babitsnál az irredenta tónus teljességgel kizárható). Abban sincs semmi meglepő, hogy Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula számos versben és írásban foglalkozott a szerződés okozta sokkal. (Juhász Gyula például megismétli József Attila Nem, soha... jajkiáltását Trianon című, a nemzethalált idéző tragikus opuszában.)
1920. június 4. 16 óra 32 perc
A tényről érzelem- és indulatmentesen tanácsos említést tenni. A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs (környék)i békeszerződések Magyarországra (és az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaira) vonatkozó része. Az okmányt a háborúban győztes antant hatalmak (Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország) és az új határok közé szorított vesztes részéről a Simonyi-Szemadám-kormány két tagja (Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter) írta alá 1920. június 4-én a kora esti órákban a Vesailles-hez tartozó Nagy-Trianon kastélyban.
A Magyar Királyság lélekszáma 20 886 487-ről 7 615 117-re csökkent (forrás: wikipédia.hu). Az "elcsatolt" területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződésben az új határok nem minden esetben követték a nyelvi-nemzetiségi határokat. Közel 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain.