Annak az embernek a neve, akivel kapcsolatban ilyen-olyan beszélgetésekben az elmúlt időszakban gyakran csak "az ember, akinek nem szabad kimondani a nevét" megfogalmazás hangzott el, egyre többet szerepel a hírekben. Simicska Lajos és a sajátos "szerzőpárosává" vált Nyerges Zsolt már a parlamentbe is beköltözött: meglepően sok újságcikk és politikusi célozgatás után hétfőn az LMP napirend előtti felszólalása foglalkozott velük – írja Török Gábor politológus legfrissebb blogbejegyzésében.

A politológus szerint míg korábban ezekről az alapvetően rejtőzködő személyekről nem sokat tudhatott a nyilvánosság, addig mára a hazai média tényfeltáró írásaiból viszonylag sok információval rendelkezünk róluk. "Hogy az újságírók ilyen rátermettek-e – ami jó hír mindazoknak, akik féltik a szólás- és sajtószabadságot Magyarországon –, vagy egyszerűen csak a növekvő belső ellentétek adnak-e több muníciót – ami legfeljebb azoknak meglepő, akik elhitték, hogy létezik politika belső ellenakaratok és ellenérdekek nélkül –, tulajdonképpen nem is annyira lényeges. Legfeljebb a diktatúrát vizionálók és a Fideszt monolit egységnek gondolók hihették, hogy egyrészt a sajtó majd nem fogja leírni ezeket az eseteket, másrészt az újságokhoz nem jutnak el a nagyon is belsőnek tűnő információk arról, hogy ebben a ciklusban miképpen működik ez a világ."

Török szerint az okoknál sokkal izgalmasabb maga a jelenség. "Ha figyelmesen olvassuk ezeket az írásokat, a politikai korrupció különféle hazai formáihoz szokott szemünk egy újdonságra könnyen felfigyelhet. Ezek az esetek ugyanis nem tartalmaznak nyilvánvalóan, azonnal észrevehetően és könnyen megérthetően törvénytelenségre utaló részleteket. Nincs olyan eleme a történetnek, ahol nokiás dobozok jelennének meg, de még a vállalkozó-politikus korrupt viszonyrendszerének megszokott formái is hiányoznak. Amit látunk, az leginkább egy olyan vállalatbirodalom működésére emlékeztet, amelynek a politika csak az egyik – igaz, kiemelten fontos – üzletága. Annyira fontos, hogy nem is érdemes kizárólag politikusokra hagyni: az érdekkör nem csupán ezer szállal kötődik a politikához, hanem jelentős részben benne is van. Ha igazak az információk, ebben a viszonyban még annak eldöntése sem egyszerű, hogy valójában ki irányít, ki hozza a döntéseket, illetve létezik-e a tág értelemben vett kormányon belül egy kisebb kabinet, amely nem feltétlenül csak a politikai logikának alárendelten működik."

A politológus úgy véli, ez az új szervezett és centralizált szisztéma nehezen megfogható, nehezen megsérthető. Ha jól teszi a dolgát – írja –, még az is erősen kérdéses, hogy akár csak egyetlen ügyben eljárás indulhat majd valamikor a működtetőivel szemben (ennyiben mindenképpen helytálló a Fidesz azon érvelése, hogy ez a ciklus egyelőre ezen a téren alapvetően "tiszta").

"Ugyanakkor azt is látni kell, hogy természetéből adódó monopolisztikus hajlamai miatt rettenetes feszültségeket gerjeszt, nem csupán kívül, a piacon, de házon belül is. Ahhoz azonban, hogy igazán sérüljön, hogy a szaporodó információk többek legyenek ilyen-olyan találgatásoknál, kellene egy magyar Robert Ježić. Nélküle ez a történet, ezt érdemes belátni, ma csak egy – a politikai kapcsolatokkal kifejezetten ügyesen építkező – sajátos hazai sikersztori" – zárja blogbejegyzését Török Gábor.