A Balatonhoz közeli településen a miniszterelnök többek között arról beszélt, hogy a következő két-három évben „ezerszám, ezermilliárdszám kell forrásokat kivonnunk a magyar gazdaságból, hogy a korábban felvett adósságot törleszteni tudjuk, s valahogy megpróbáljunk kimenekülni az adósságcsapdából". "Bár a kormányfő szóvivője szerint Kötcsén nem hangzott el a megszorítás kifejezés (ez tényszerű), az ATV-ben este már többször lejátszott szöveg alapján nem nehéz arra következtetni, hogy a politikai riválisok az önkormányzati választásig hátralévő időben - ahogy ezt korábban ellenzékben a Fidesz is gyakran tette - többek között erre a mondatra hivatkozva „brutális megszorításokat" vizionálnak majd - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor.

Az elemző szerint a kormány elképzelése láthatóan az volt, hogy az önkormányzati választásig dinamikus intézményi átalakításokkal, szimbolikus politikával és a korábbi időszakra való folyamatos hivatkozással köti le a közvélemény figyelmét, és a jövőre vonatkozó tervei közül csak azokat engedi a nyilvánosság elé, amelyek nem adják meg annak az esélyét, hogy a Fidesz támogatói csalódjanak vagy elbizonytalanodjanak. "A valóság és a nemzetközi környezet ugyan néhány alkalommal erőteljesen átírta a második Orbán-kormány terveit, összességében mégis azt kell mondanunk, egy-két kevésbé exponált szereplő elszólásaitól eltekintve mindmáig sikeresen kerülte el a Fidesz, hogy a gazdaságpolitikájára vonatkozóan minden részletet kibontson. Az alapvetően erőtlen ellenzék így még tehetetlenebbnek bizonyult, s legfeljebb álmodhatott egy igazán magas labdáról" - véli a politológus.

Török Gábor szerint ezen előzmények után a kötcsei beszéd idézett részlete okkal nevezhető meglepőnek. "Egyáltalán nem azt állítom, hogy a szöveg politikai fordulatot idézhetne elő, de azt igen, hogy először mondott olyasmit a kormányfő - számolva a nyilvánosságra kerülés lehetőségével -, ami nem illeszkedik a fentebb vázolt stratégiába. Hogy miért tette ezt, talán soha nem fogjuk megtudni, abban azonban biztos vagyok, hogy hamarosan megjelennek azok az írások, amelyek a bevezetőben jelzett megközelítésekkel azonosíthatók. Az orbáni zsenialitás elkötelezett hívei feltehetően azt állítják majd, hogy a kormányfő részben tudatosan akarta előkészíteni a terepet - egyben a reakciókra kíváncsian tesztelve is a közvéleményt - a takarékos költségvetés beterjesztése előtt, részben pedig hűteni akarta a várakozásokat saját táborban. Talán még olyanok is lesznek, akik a szerint a Fidesz számára is kellemetlen következményekkel fenyegető önkormányzati „túlnyerés" megakadályozását célozta a beszéd - szépen illeszkedne ez az elképzelés a „nem is akart nyerni 2006-ban" típusú magyarázatokhoz. Mások a szokásos politikai ügyetlenségnek látják majd, részeként az úgynevezett köteles beszédtől a Kubatov-mondatokig tartó hibasorozatnak, azaz olyan elszólásnak, ami kétségtelenül veszélyeztetheti a Fidesz előbb nyerjük meg az önkormányzati választást tervét" - fejti ki az elemző.

Hozzáteszi: a politika nem írható le ilyen tiszta kategóriákkal. Mint írja: a politikus fejében - különösen egy miniszterelnökében, akit egész seregnyi ilyen-olyan tanácsadó segít - természetesen mindig van valami arról, hogy mit és hogyan szeretne elmondani, úgyhogy a horni időkre jellemző lakossági fórumos rögtönzés (amelyben a legenda szerint a Mahartból Malév lehetett) ezen a szinten ma már elképzelhetetlen. "Egy ilyen viszonylag baráti és kötetlen rendezvényen azonban kicsúszhatnak a beszélő száján olyan mondatok, olyan megfogalmazások, amelyek - különösen kiragadva - nem pontosan felelnek meg saját politikai céljainak. Orbán Viktor biztosan nem több ezermilliárdos megszorításról akart beszélni, de valamit biztosan mondani akart arról, hogy milyen szűk a kormány mozgástere. Értelmiségi támogatói feltehetően értették, ellenfelei tudatosan nem fogják, a politikájának sorsát pedig majd az dönti el, hogy a választók miképpen értelmezik - nem a beszédet, hanem a tényleges kormányzati cselekvést" - véli Török Gábor.