„Február végére elkészül a Magyar Növekedési és Stabilitási Program, amely Magyarország strukturális reformprogramja" - jelentette be Nagy Anna kormányszóvivő. "Az úgynevezett kétharmados reformokról Orbán Viktor már korábban is beszélt, a leminősítés utáni vitában pedig szinte központi érvvé vált, hogy hamarosan minden megváltozik, mert már csak néhány napot kell aludni, és jönnek a várva-várt reformok. Nem tudom, hogy eredetileg is szándékában állt-e ez a kormánynak, de az utóbbi időben láthatóan egyre nagyobb súlyt helyez a reformokra, egyre növeli a velük kapcsolatos bel- és külföldi várakozásokat - ami, ugye, ismerős lehet valahonnan..." - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor.

A politológus kiemeli, a helyzet nagyon más, mint négy évvel ezelőtt volt. Véleménye szerint akkor Gyurcsány Ferenc második kormánya az elveszett támogatottságát és hitelességét akarta visszanyerni a reformpolitikával, ám ehhez az egyre gyorsuló „bukási spirál" körülményei között sem ereje, sem hátországa nem maradt. A lejtőn lefelé zuhanó szocialisták képtelenek voltak megértetni és elfogadtatni elképzeléseiket a választókkal, s bár az úgynevezett egészségügyi reformot nagy nehézségek árán keresztül verték a parlamenten, a 2008 tavaszi népszavazás politikai értelemben szinte mindent lenullázott. Az MSZP-sek ezt követően boldogan szabadultak meg „reformdiktátor" koalíciós partnerüktől, és fogadták örömmel a bársonyossá tett reformokat - azaz a nagy semmit" - emeli ki az elemző.

Mint írja: a második Orbán-kormány is több nehéz csatán van már túl, néhányban érzékeny veszteségeket is szenvedett, de a háború megnyerésére még kifejezetten jók az esélyei. "Az elmúlt fél év vitáinak egy része kétségtelenül megtépázta a Fidesz erejét, hitét, és csökkentette valamelyest korábbi támogatóinak elszántságát (a valamelyest mértékéről majd a decemberi felmérések nyilvánosságra kerülése után mondhatunk többet), mégsem állítható, hogy ne lennének jók a kilátásai a reformokról szóló küzdelemben" - véli Török Gábor.

Az elemző kifejti: a változásokat soha nem könnyű elfogadtatni, különösen, ha nem távoli, az állampolgárok életét csak közvetetten befolyásoló intézmények átalakításáról van szó. "Minél közelebbről érinti az embereket a reform, minél több szereplő ítélheti meg közvetlenül az eredményeket, annál kockázatosabb a vállalkozás. Egy élelmes ellenzék sokat profitálhat a status quo melletti érveléssel - erre a példát éppen a Fidesz ellenzéki politikája szolgáltatta. Ha pedig a reform alig hoz változást, a nagyra növelt várakozások után a hazai és nemzetközi csalódottság lehet halálos" - hangsúlyozza.

"Mindezek ellenére nekem úgy tűnik, hogy ebben a folyamatban a Fidesz legfontosabb és legerősebb ellenfele ezúttal sem a még mindig erőtlen és elutasított ellenzék lehet, hanem ismételten csak önmaga: részben korábbi álláspontja, részben mostani politikai gyakorlata. Miközben a kormány eddig nem nagyon mutatta jelét annak, hogy örömmel venné az övétől eltérő politikai, szakmai és civil véleményeket, az elmúlt négy évben szinte mást sem tett, mint ezek fontosságát hangsúlyozta. Visszaolvasva Orbán Viktor 2006 és 2009 közötti beszédeit, azt kell mondanom, hogy a legfontosabb érve a gyurcsányi reformokkal szemben nem is annyira a változás ténye, hanem sokkal inkább annak módja volt" - fejti ki az elemző.

Véleménye szerint ha a Fidesz most nem a korábbi módon eltervezett és végrehajtott reformokat akar, jövő tavasszal nagyon más módon kellene politizálnia, mint tette ezt az elmúlt időszakban, mondjuk a magánnyugdíjpénztárak ügyében. "Egyeztetni, tárgyalni, másokra figyelni, érdemben konzultálni, érveket meghallgatni, s ha kell, az eredeti szándékon változtatni. Ellenkező esetben rövid távon lehet ugyan sikeres (abban az értelemben, hogy át tudja vinni az akaratát), de hiteles biztosan nem. Márpedig azt az elmúlt négy évben mindenki megtanulhatta Magyarországon, hogy a bukás, a bukáshoz vezető út első állomását gyakran éppen a hitelesség elvesztése jelenti" - emlékeztet Török Gábor.