Török Gábor: nem kell senki, ezt üzenték a választók
"Hetvennyolc százalék. A Medián friss felmérése szerint ennyire nőtt azoknak az aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok. A közhangulat egyre kísértetiesebben hasonlít ahhoz, amilyen a tavalyi kormányváltás előtt volt. Egy fontos különbséggel" - hangsúlyozza Török Gábor.
"Érdemes alaposan megnézni a politikusok népszerűségi listáját. Bár a kifejezés félrevezető: kedveltségről egyetlen politikus esetében sem beszélhetünk. Szívesen látná fontos politikai szerepben? – kérdezi az intézet, és a válaszolók az élmezőnyt is csupán harminc százalék környékére kalibrálják. Orbán Viktor 33, Schiffer András 28, Mesterházy Attila 26, Lázár János 25, Vona Gábor 23 ponton áll, Matolcsy György pedig 19 pontjával a legnépszerűtlenebb politikushoz, Gyurcsány Ferenchez közelít. Miközben ezek az urak nap mint nap ádáz küzdelmet folytatnak egymással, a többség mindannyiukra szinte ugyanúgy tekint" - írja az elemző.
Vélrménye szerint a választók üzenete az, hogy nem kell senki. "A kormány támogatottsága folyamatosan csökken, miközben az ellenzék lényegében alig erősödik. 2010 előtt a szocialista kormányban csalódott szavazók még adtak egy esélyt az ellenzéki Fidesznek, ma a többség nem lát senkit, akiben bízhatna" - így Török Gábor.
"Mi következik ebből? A pártpolitikai logikában maradva talán az, hogy lassan itt lesz az utolsó alkalom, amikor a kormánynak még érdeke lehetne előrehozott választásban gondolkoznia: ha tovább romlik a közhangulat, ha tovább csökken a tábora, könnyen az ellenzéki pártok mai szintjére süllyedhet. De ami ennél sokkal fontosabb: ha nem kezdenek el másként gondolkodni valakiről – akár a Fideszről, akár valamelyik ellenzéki pártról - a szavazók, vagy nem lépnek színre olyan szereplők, akik felrázhatják a csalódott közvéleményt, a politikai rendszer „képviseleti” funkciója és ezáltal legitimitása (nem legalitása!) megkérdőjeleződik. Márpedig – ahogy erről a Fidesz ellenzékben gyakran és helyesen beszélt – nem lehet sikeres a politika a politikai közösség érzékelhető támogatása, egyetértése, elfogadása nélkül. Ha elfogy a remény, és már az ellenzék sem kell, a politikai rendszer - Lipset "stabilizáló apátiája" ellenére - a szétesés küszöbére kerül" - áll Török Gábor legfrissebb blogbejegyzésében.