Melyik európai uniós, nem posztszocialista országban tudjátok elképzelni, hogy a) egy demokratikus kormány belügyminisztere a szélsőjobboldal vezérével nyilvánosan vitatkozzon b) az egyik legjobb állami egyetemen, amelyet c) az ország legismertebb politikai elemzője vezényel, mosolyogva – írja Somogyi Zoltán a Pintér-Vona vitáról. Török Gábor (a rendezvény moderátora) szerint, miután Somogyi Zoltán véleménye "messze nem nevezhető sem elszigeteltnek, sem jelentéktelennek, talán érdemes egy kicsit elidőzni felette".

"Az elhatárolódás-vitában sok minden összegabalyodik, nem látszik könnyűnek szétszálazni a különböző megfontolásokat, kérdéseket, következtetéseket. Mint minden fontos közéleti témában, itt is szinte minden megtalálható: érzelem, tapasztalat, értékrend, számítás és manipuláció. A saját véleményemet határozottnak, képviselhetőnek, védhetőnek gondolom az ügyben, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne érteném – vagy legalább ne próbálnám meg érteni - azok álláspontját, akik másképp gondolkodnak. Ezzel együtt azt kell mondanom: nincs igazuk" - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor.

"Az első kérdés szerintem nem az, amivel általában mindenki kezdi – és gyakran be is fejezi: várjunk egy kicsit azzal, hogy eldöntjük, szélsőjobboldali párt-e a Jobbik. Először tegyük fel azt a kérdést, hogy milyen célt szolgál egy ilyen rendezvény, mint a Tárcatükör. Értelmezésemben ez a sorozat nem egy pártpolitikai (propaganda) rendezvény, és nem is egy szórakoztató műsor. A Tárcatükör egy sajátos “kutatás”, amelynek az a célja, hogy a diákok közvetlenül találkozhassanak azokkal a szereplőkkel és azokkal a véleményekkel, akik és amelyek az adott közpolitikai terület megismerése szempontjából fontosak lehetnek. A szervezőknek arra kell tehát törekedniük, hogy az egyes tárcák vezetői mellé vitapartnerként megtalálják azokat az ellenzéki politikusokat, akiknek a jelenléte segít megmutatni az összes releváns véleményt" - így az elemző.

"De mi tekinthető releváns véleménynek? Ha megismerésről beszélünk, akkor minden olyan álláspont, amelynek látható, mérhető támogatottsága van. Azaz, amelynek esélye lehet arra, hogy a közpolitikai döntéshozatal során jelentőséget kapjon. Márpedig ezt – bocsánat, de szerencsére - nem politológusok döntik el, hanem a magyar választók: az ő szavazataik alakítják ki azt az ellenzéki erőteret, amelyből a szervezőknek lehetőség szerint úgy kell válogatni, hogy az reprezentatív legyen, vagyis mindenki megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljon a sorozat követői számára. Ebből következően számunkra nem lehet kérdés, hogy a Jobbiknak – mint egy olyan pártnak, amely 2010-ben 855 ezer szavazatot kapott és amely ma is komoly támogatottságnak örvend – helye van a Tárcatükörben. Ha nem így lenne, a párt nevének említését, programjának olvasását, képviselői parlamenti felszólalásainak tanulmányozását is meg kellene tiltanunk hallgatóinknak – de ha ezt nem is tennénk, ugyanezen logika alapján oktatóink az előadásaik során biztosan nem hivatkozhatnának ezen információkra" - véli a politológus.

"Tulajdonképpen itt be is fejezhetném a választ, de nem teszem, mert tudom, hogy ennyi sokaknak nem lesz elég. S igazuk is van: ugyanis tényleg van egy határ, amelynek az átlépése esetén nincs már helye a megismerésnek, ami nem tehető ilyen típusú vizsgálat tárgyává, amihez nem lehet még kutatóként sem közelebb lépni. El tudom képzelni, hogy sokak számára a Jobbik ilyen párt. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy akadnak olyanok, akik az MSZP-t vagy a Fideszt gondolják ilyennek. Nem spórolható meg tehát a kérdés: hol a határ?" - teszi fel a kérdést Török Gábor.

"Hitlerrel vagy Sztálinnal, Szálasival vagy Rákosival – mindannyiuk kezéhez rengeteg vér tapad – szerintem egyetlen kollégám sem kívánna beszélgetni. Ismernünk kell cselekedeteiket, de nincs szükség semmilyen méltányosságra vagy semlegességre velük szemben. Olyan bűnöket követtek el, amelyek nem politikai mérlegelés, értékrendi vita tárgyai – embereket öltek, ölettek. De hogy viszonyul ez a mostani magyar politikához? Milyen bűnökről beszélhetünk? Nem, nem azt akarom állítani, hogy a Tárcatükör szereplői mind ártatlan bárányok. A csütörtöki vitán két alkalommal is – előbb finomabban, később egyértelműbben – figyelmeztettem a politikus urakat, akik hétköznapi bűnökről beszéltek sommásan, hogy egy korrupciónak kitett szakma képviselőjeként én a helyükben sokkal jobban vigyáznék azzal, hogy általánosságban szónokoljak lopásról, tolvajlásról és az erre irányuló hajlamról. De akkor – bocsánat, de meg kell ismételnem a kérdést – hol a határ? Azzal leülhetek beszélni, talán még mosolyoghatok is, akinek a pártja – elnézést a politikai kifejezésért – “szétlopja az országot”, de azzal nem, aki "cigánybűnözésről" vagy bármilyen más, természetesen vitatható, akár erősen el is ítélhető dologról beszél? A szélsőségesnek nevezett politikai véleménye miatt ki kell rekesztenünk valakit, vitatkoznunk sem lehet, sőt, szóba sem szabad állnunk vele, de más egyéb bűnöket nem kell vizsgálnunk?" - írja blogjában az elemző.

"Nem, én ebbe az utcába nem megyek bele. A választáson a voksommal majd eldöntöm, hogy kiket szeretnék a parlamentben látni, de ha a választók másokat is odaküldenek, akkor – lévén ez a szakmám – politikai elemzőként mindenkivel szóba állok, és miután – mindaddig, amíg a politikai folyamatok a demokratikus verseny keretein belül maradnak - nem az ítélkezés, a támogatás vagy az ellenkezés a feladatom, hanem a megismerés és az értelmezés, a véleményére, az érveire is kíváncsi leszek" - zárja sorait Török Gábor.