Nem kell túl nagy elemzői éleslátás ahhoz, hogy észrevegyük: ahogy a világ más tájain (lásd a sokat emlegetett izlandi és egyéb eseteket), úgy nálunk is elsősorban a választói kiábrándulás, csalódás és közöny, azaz a hivatásos politikával szembeni sajátos tiltakozás hívja életre ezeket a szervezeteket - írja legfrissebb bejegyzésében Török Gábor. Ebben az értelemben a politikai rendszer diszfunkciójáról szólnak elsősorban sikereik, amelyekhez persze szükség van kreativitásra, munkára és vállalkozó szellemre is - véli az elemző.

A politológus szerint bár a politikaellenesség nem ma kezdődött Magyarországon, nálunk eddig a polgárok a szavazófülkékben már nem látszottak fogékonynak az ilyen típusú sajátos politikai beintésekre. "A szavazz ezzel-azzal mozgalmaknak ugyan akadtak lelkes támogatóik, de 2010-ig erősen és okkal tarthatta magát az a sommás vélekedés, hogy a magyar választók sem az élet más területeiről érkező úgynevezett sztárokra (hiszen még Zámbó Jimmy is elbukott...), sem a komolytalanságra nem vevők, ha a politikáról van szó" - írja Török Gábor.

Véleménye szerint ha azt keressük, hogy mi változott meg, ami miatt idén akár észrevehető mennyiségű támogatottságra is esélyesek lehetnek egy, a politikából nyíltan hülyét csináló szervezet jelöltjei, akkor "megítélésem szerint a már régóta létező politikai rosszérzéseken túl elsősorban a pártrendszer átalakulását érdemes említenünk. 2010-ben a választásokon az úgynevezett baloldali-liberális tábor, azaz a Fidesztől balra álló politikai erők teret vesztettek, vagy teljesen összeomlottak". Mint Török írja: jelentősen meggyengült az MSZP, eltűnt az SZDSZ, pislákol az MDF, miközben egyelőre még csak a helyét keresi a romokon kisarjadó - és ezekből a változásokból amúgy sokat profitáló - LMP".

"Természetesen nem azt akarom sugallni, hogy a Kétfarkú Kutya Párt kizárólag ezen pártok volt szavazóit vonzza, hiszen bizonyára akadnak szép számmal mások is a támogatóik között - ahogy a facebook oldalukon a fideszes Loppert Dániel együtt kedveli őket Magyar Bálinttal, Bőhm Andrással, Schiffer Andrással és Ungár Klárával. Összességében azonban nekem úgy tűnik, hogy a KKP az indulási szándék bejelentésével jól időzített, ráérzett arra a politikai szituációra, amelyben nagyon sok szavazónak választható alternatíva hiányában egyszerűen könnyebb, vállalhatóbb viccet csinálnia az egészből. A párt jelenléte és látható népszerűsége ezért nem csupán a magyar politika karikatúrája, hanem annak az aszimmetrikus helyzetnek a következménye, amelyben egy ilyen szervezet lelkes támogatása menekülési út lehet mindazoknak, akiknek ma nincs jó szívvel választható pártja" - véli az elemző.