Az elmúlt két év egyik slágerkérdése volt, hogy mikor is van vége a demokráciának – írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor, aki ebben a vitában folyamatosan azt képviselte, hogy érdemes elválasztani egymástól azt, ami nem tetszik, nem szép, nem jó, attól, ami törvényellenes, vagy sérti a versengés, a részvétel és a nyilvánosság szabadságát.

"Kétségtelenül történt olyasmi, ami ártott a demokratikus közéletnek, de összességében az ország ma ugyanolyan (messze nem „tökéletes”) demokrácia, mint volt az előző kormányok alatt. A Fidesz-KDNP az elmúlt két évben valóban nem volt vádolható visszafogottsággal, önmérséklettel, gesztuspolitikával, amit úgy is el lehet persze mesélni, hogy nem féltek élni a kétharmados felhatalmazással. Sok mindent megtettek, amire lehetőségük adódott: számukra kedvezően módosítottak szabályokon, aktuális politikai helyzetükhöz igazítottak törvényeket, választottak meg tisztségviselőket. Arra azonban figyeltek, hogy a döntések formai értelemben szabályosan valósuljanak meg – ha kellett, inkább az utolsó pillanatban törvényt módosítottak, hogy legyen jogi alapja a politikai szándék érvényesülésének" – írja a politológus.

Török kulcskérdésnek tartja, hogy ilyen előzmények után mihez kezd a kormánytöbbség az ellenzék legutóbbi vizsgálóbizottsági kezdeményezésével. Az Országgyűlésről idén elfogadott törvényben ugyanis a kormánytöbbség meghagyta a parlamenti kisebbség jogát arra, hogy vizsgálóbizottságot kezdeményezzen.

"Miután a szükséges mennyiségű aláírást a Jobbik az LMP és az MSZP padsoraiból összegyűjtötte (ez a sajátos 'technikai koalíció' már önmagában is érdekessé teszi a dolgot), és a határozati javaslatot hétfőn benyújtotta, a kormánytöbbség nehéz helyzetbe került. Ha a saját maguk által elfogadott törvénynek megfelelően megszavazzák a bizottság megalakulását, a következő időszakra egy számukra kifejezetten kellemetlen témát segítenek – az eddigieknél is jelentősebben, nagyobb munícióval – napirendre" – írja Török.

A politikai elemző megjegyzi: a bizottság maga elé idézheti a nyilvánosságtól következetesen elrejtőző főszereplőket, akiknek ráadásul – miután az alaptörvény „a bizottságok előtti megjelenés kötelezettségét” fogalmazza meg – törvénytisztelő emberként meg is kellene ott jelenniük.

"A politikai racionalitás tehát egyértelmű: a Fidesznek nem lenne szabad engednie, hogy a bizottság megalakuljon, ugyanakkor a kezdeményezés megtagadásával újabb érvet adna a kormánytöbbség azok kezébe, akik diktatórikus törekvésekkel, az ellenzéki jogok sárba tiprásával vádolják őket. Bár egy hétfői televíziós beszélgetésben az ellenzék egyik képviselője (Tóbiás József–MSZP, szerk.) sem igazán hitte, hogy ebből bármi lehet, a döntés szerintem ennél valamivel bonyolultabb és hosszabb távra is kiható lehet" – zárul a blogbejegyzés.