Szívesen írnék elemzést Orbán Viktor beszédéről, de sajnos még nem láttam: a mi ünnepségünk is ugyanebben az időpontban kezdődött - írja blogjában Török Gábor. Elemzés helyett ezzel a beszéddel kárpótolja a blog olvasóit. Előhangolásként jelzi, hogy a szónoklat után egy kedves idős néni odalépett hozzá, és csak ennyit mondott: magának fogalma sincs arról, hogy mi volt ’56-ban…

"Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit!

Köszönöm a megtisztelő lehetőséget a megemlékező beszéd elmondására, ahogy köszönöm azt a támogatást is, aminek következtében a település megválasztott képviselőjeként állhatok ma itt Önök előtt. Bízom benne, hogy a következő években sikerül rászolgálnom, sikerül rászolgálnunk a mostani megelőlegezett bizalmukra.

Még soha nem beszéltem nyilvánosan 1956-ról, és nem is szeretném elővenni a minden évben elmondható megemlékező beszédek közhelyeit és személytelenségét. A biztonságos panelek helyett ezért most először is arról szólnék, hogy nekem mit jelent, miről szól a forradalom.

Politikáról ritkán beszélgető családban nőttem fel, ahol az 1956-tal kapcsolatos első élményeim mind számomra érthetetlen célzások és furcsa utalások voltak. Semmit sem tudtam, legfeljebb azt, hogy valamit egyszer meg kell majd tudnom.

Az első erős és egyértelmű élményem egy regény volt, egy – ma már tudom – hazug, de hatásos regény, amely hihetetlen erővel fogott meg. Szerzője - ezt is később tudtam meg - 1956 októberében a forradalmárok ellen harcolt, s a kitalált történetben is ugyanezt tette, a bűnben született elnyomó rendszert védte. Mindezt azonban egy megható, megragadó, giccses mesébe rejtette el, s a durva manipuláció ellen tizenegy-tizenkét évesen nem tudtam védekezni. Elhittem az igazságát, azaz a hazugságot.

1956-tal kapcsolatban tehát az egyik alapvető élményem a manipuláció, a történelemhamisítás. A másik a bonyolultság, az összetettség, a történetek sokasága.

A telejes beszéd elolvasható az elemző blogjában>>>